Viszonzott titok 2. rész

A piszkos falon kopott postaládák sorakoztak. Nyolc darab. A zavart elme ösztönösen számol, miközben a megsárgult névtáblák között pásztáz. Legfelül tolakódóan nagy, frissen ragasztott fehér papír, rajta kék betűkkel felpingálva: K. Bender.
Jay nyugtázta, hogy jó helyen jár. Mély levegőt vett, a lépcső felé fordult. Fejét leszegve, vontatottam tette egymás után lábait. A benne kavargó fura érzések izgalommá álltak össze, ami szüntelen ott dobogott a torkában. Az elmúlt nyolc hónapban nem volt olyan nap, hogy ne gondolta volna végig a találkozás minden egyes percét. Forgatókönyvek százai zúgtak fejében, döntési helyzetek, azok lehetséges kimenetelei. Csalódott volt, amiért Kathie olyan hirtelen ismét hosszú időre eltűnt az életéből. Boldog, hogy újra láthatja. Izgatott, gyáva, dühös. Haragudni akart, sértett vadkanként , mindent a fejéhez vágni, végre egyszer visszaszólni neki, és a földig alázni, majd újra szeretni, érezni az illatát, az ízét, a szorítását.
– Gyere már – visszhangzott a lépcsőház.
A gúnyos hang parancsolóan hatott. Lépteit szaporázva gondolatai értelmetlen foszlányokká estek szét kavargó érzéseiben, míg végül szembetalálta magát a lánnyal az ajtóban. Mosolyától a fagyott szív lángra kapott volna. Hatalmas barna szemeiből olyan öröm sugárzott, mintha ő is erre a percre várna elválásuk óta.
"Ez csak káprázat. Ne hidd el neki. "
– Szia – köszönt a lányra rezzenéstelen arccal.
Kathie váratlanul átölelte a lemerevedett srácot.
– Jay! – üdvözölte mellkasához bújva. – Nagyon vártalak.
"Hazudsz. "
Arcával finoman a lány hajához simult. Copfot viselt. Szemét becsukva mély levegőt vett. Az illat pillanatok alatt olvadt cikázó emlékké. Az édes parfüm szelíd bódítása mögött ugyanazt érezte, amit gyerekként sohasem, csak azon az éjen. Kathiet, a nőt.
"Illat kipipálva. "
Megremegett.
– Jay! Minden rendben? – folytatta engedve a szorításból.
Bűntudatot színlelő tekintettel fürkészte a fiút.
– Szólalj már meg! – könyörgött. – Hosszabb lett a hajad – próbált fecsegni. – És már van egy kis borostád is – állapította meg egy hivatalosra sikerült puszi után. – Nem is örülsz nekem? – duruzsolta engesztelő hangja.
– Meglepett a te nagy örömöd.
– Na gyere be, te meglepett fiú – csapott át vidámba, majd karját megragadva húzta be az ajtón.
"Ragadozó. Elkábít és áldozatként vonszol a barlangjába. Nem Kathie. Most nem. "