Kis kikapcsolódás

Történetem szereplői nem kitalált személyek, létező eleven emberek, akik a mai napig szoros kapcsolatban állnak egymással. Az események megtörténtek, épen csak kicsit vegyítjük szereplőinket és a velük történteket egy kis fantáziával. Magammal nyitnám sort. A nevem Feri, jelenleg 22 éves vagyok, városban élek és élvezem az életet. Szeretem a pörgést, a bulizást, a lazítást és szeretek kellemesen kikapcsolódni. Magas, termetesebb ember vagyok, aki mindenkihez jó szándékkal közelít. A következő történet rólam szólna. Konkrétan az első olyan élményemről, ami nagyon maradandó és jó élményem maradt.

Fiatalok voltunk. Mindketten. Én is és Dini is. Akkor voltunk 12 évesek. Régóta ismertük egymást, együtt kezdtük a sulit és hamar megbarátkoztunk. Dini nagyon hasonló természet, ez adja a mai napig az erős kötelék magvát. Sok mindent csináltunk együtt az iskola mellett. Együtt tanultunk meg biciklizni, együtt jártunk kirándulni, együtt jártunk moziba, együtt gyújtottunk rá először és együtt ittunk először. Volt azonban más is amit együtt kezdtünk el. Nem voltunk népszerűek a lányok körében, azonban mi sem akartunk barátnő nélkül tengeni az iskolában, úgy voltunk vele, kell mert attól leszünk majd „faszagyerekek”. A dolgok ott indultak, hogy egy nyári vakáció alkalmával, amit Diniék nyaralójában töltöttünk, egyedül maradtunk. Örültünk is neki. Dinivel ilyenkor világmegváltó terveket szövögetünk mindenről. „Hogyan leszünk majd gazdagok és menők” „Hogyan leszünk majd űrhajósok” „Hogyan leszünk majd kalózok a Balatonon” Azonban idén más probléma járt az eszünkben. Nem sokkal az út előtt édesapám adott könyvet. A könyv, a kamaszkorról szólt kamaszoknak. Dini és én egyszer fellapoztuk azonban akkor hamar el kellett dugni, mert a könyvről édesanyám nem tudhatott. Azonban a nyáron tudtuk, hogy ha egyedül leszünk, akkor olvashatjuk. Dini egyszer csak meg is szólalt:
– Hol a könyv? Elhoztad?
– Elhoztam. Fent van a táskámban eldugva.
– Hozd le! Olvassunk bele. Tudod, hol jártunk?
– Hozom. Tudom, annál a testnedves dolognál ugye?
– Igen.
Felmentem a könyvért és lehoztam. Felütöttük és olvasni kezdtük. A könyvben furcsa dolgokat olvastunk „nedves álom” „magölés” „önkielégítés”. Megint össze dugtuk a fejünket:
– Ezt ismerem. Volt már ilyen. Neked is?
– Volt valami hasonló, akkor anya azt mondta, nem baj.
– Te hallod! Próbáljuk már ki ezt!
– Ez a maszturbációs izét? Mondjuk azt írja elvileg jó dolog.
– Na azért! Keresünk rá a neten.
Ekkor összecsomagoltunk és bementünk. Leültünk Dini apjának a régi gépe elé, amit már csak Dini használt nyaranta. Beütöttük a keresőbe, hogy „Maszturbálás hogyan”. Rá is mentünk az első linkre és elkezdtünk tanulni. Megnéztünk még pár videót, majd egyszer csak összenéztünk és úgy voltunk vele, hogy kipróbáljuk élesben. Becsuktam a szobaajtót. Mivel amúgy is fürdőgatyában voltunk, így azzal a lendülettel én le is húztam. Dini is amint tudta lekapta magáról a gatyáját és bezuhant a fotelbe. Így üldögéltünk ott ketten a fotelben. Mindkettőnknek állt, nyilván a megnézett videók miatt. Egyszer csak Dini felcsattant.
– A tied nagyobb vagy az enyém? – kérdezte nevetve
– Szerintem az enyém – vágtam vissza gúnyosan
– Összemérjük? – kérdezte még mindig nevetve
Bólintottam. Mindketten felálltunk majd egymás mellé tettük a dolgokat.
– Aham. Kábé ugyanakkora. – tettem meg a mély analízist.
– Biztos? Szerintem az enyém nagyobb. Meg a tied kicsit vastagabb nem? – nézet rám kérdően Dini.
– Lehet. Szerintem nem sokkal. – vágtam rá, látván, az övé tényleg nagyobb kicsit.
– Dehogynem! A Tied vastagabb, mint az enyém. – értetlenkedett Dini
Ezután rám nézett és megkérdezte:
– Megfoghatom? Akkor biztos érzem, ha vastagabb.
Nagyot néztem. Dini mindig is nagyon határozott volt, ha az igazát védte. Azonban én is elég makacs voltam, ha úgy éreztem nekem van igazam. De erre hirtelen nem tudtam válaszolni. Ma sem tudom, hogy miért, elvégre anyaszült meztelenül álltunk egymással szemben és az álló dárdáinkat méregettük, de ez hirtelen jött. Tizedmásodpercek alatt forogtak a fejemben a gondolatok. „Az az enyém! ” „Az övé nagyobb nem mindegy? ” „De mi van, ha tényleg vastagabb? ” Az akkor most jó vagy nem? ” Végül rávágtam:
– De akkor én is!
– Oksa. Hidd el igazam lesz. – jött az erélyes válasz.
Beálltunk egymás mellé. Dini kicsit tétovázott majd cselekedett. Megmarkolta a sajátját, majd az enyémet, majd kicsit mozgatta a kezét. Teljesen elvesztem. Furcsa volt és jó érzés egyszerre. Egy dologba voltam biztos akkor, abban, hogy jól esik. Az egész testem megbizsergett. Nem is az, hogy fogták a dákómat, hanem az, hogy valaki más fogdossa ép. Mindez akkor pár másodperc alatt futott végig az agyamon és a testemen is. Azonban nem csak én voltam az egyetlen, akin végig futottak a dolgok. Dini is kicsit zavaros lett.
– Aham. Az. – mondta kicsit halkan, puhán, tőle eltérően nem volt olyan erélyes ez a hangnem.
– Akkor most én jövök? – kérdeztem én is halkan
Bólintott. Kicsit tétováztam, éreztem, hogy még mindig bizsergek. Megfogtam a sajátomat, majd lassan, kicsit félve Diniét is. Megint elvesztem, de ez most más volt. Éreztem, hogy bizsergek, de ez a bizsergés most nagyon más volt, mint az előbb. Furcsa volt. Éreztem, ahogy Dininek egyre erősebben lüktet a dákója. A különbséggel és a méretekkel már nem törődtem. Azzal törődtem csak, hogy a kezemben van és ez jól esik. Kicsit rámarkoltam jobban. Megjobban megbizseregtem. Nem hittem el, hogy ez ilyen kellemes érzés. Teljesen leálltam. Csak álltam ott, bizseregve és néztem Dini dákóját. Dini se mozdult. Ő is teljesen elveszett a bizsergésben, de egyszer csak megmozdult. Ő maga nem, csak a keze. Nagyon lassan. Lassan felemelte és eltolta a kezemet. Az én dákómról. Extázis. Hihetetlenül eluralt mindkettőnket a hideg futkosásának, a bizsergésnek és a libabőrnek ez a különleges letaglózó elegye. Csak álltunk ott. Egymás dákójával a kezünkben, kicsit mozgatva az ujjainkat. Remegtünk. De nem tudtuk abba hagyni mert jól esett. Fogalmunk se volt, hogy mennyi ideje állunk ott meztelenül, fogva egymás dákóját. Azonban egyszer csak felnéztünk, hogy másodpercek, vagy percek múlva azt a mai napig nem tudom. Felnéztünk és egymásra mosolyogtunk. Majd egyszer csak Dini megszólalt.
– Nagyon jó ez... – nem tudta befejezni
– Igen az. – válaszoltam halkan.
Elengedtük egymást. Lassan, még mindig kicsit remegve, elindult a fotelekbe és leültünk. Még mindig éreztem a bizsergést. Nem szóltunk semmit csak ültünk ott és bizseregtünk. Élveztük az érzést. Kicsivel később Dini megszólalt.
– Nagyon jó volt ez. – mondta kicsit mosolyogva, halk hangon.
– Szerintem is. – válaszoltam szinte suttogva.
Ültünk ott tovább mosolyogva, szótlanul még egy kicsit. Közben lekókadtunk, de élvezetünkre volt a meztelenség. Csupasznak érzetük magunkat, akiket így ölelt meg az Érzés és repített el miket eddig nem érzett magasságokba. Lassan de biztosan azért felocsúdtunk. Megszólaltam.
– Nem iszunk meg valamit? – kérdeztem újra kijózanodva
– De igen. Nézzük meg a hűtőt. – vágta rá magabiztosan Dini.
Felvettük a gatyáinkat, majd kimentünk a konyhába. Töltöttünk két pohár kólát és csak mosolyogtunk. Éreztük, hogy ehhez nem kellenek szavak, mert nem találnánk. Elindult kifelé a kertbe. Leültünk a kerti hintaágyra és iszogattuk a kólát. Közben hallottuk, ahogy a szüleink visszaérkeznek a kocsival. Egymásra néztünk megint.
– A könyv? Gyorsan tegyük el! – szólalt meg ismét határozottan Dini.
Bementünk eltettük a könyvet. Felvettük gyorsan egy-egy pólót, majd elindultunk a szüleink elé a kapuba. A szoba ajtajában Dini megfogta a vállam és fülembe súgott:
– Este megint megpróbáljuk? – kérdezte suttogva
– Igen. – mondtam halkan és egy pillanatra megint megbizseregtünk.