29. születésnapom 11. rész - Befejezés - Öten

Valójában az életünket nem rengette meg az, ami történt. Talán kicsit színesebb lett. / Jó, nem talán, hanem egyértelműen színesebb lett! /A hétköznapokban dolgoztunk, szeretkeztünk, mint eddig. Ja, és nagyon jól éreztük magunkat ketten.
Egyik este egymáshoz bújva kérdeztem kedvesemet:
– Mondd, mi lesz, ha gyereket szeretnénk? – kérdeztem.
A válasz hosszú, néma csend volt, amit én nem tudtam mire vélni.
Álla alá nyúlva emeltem fel a fejét, hogy a szemébe nézhessek. Gyanúsan csillogtak a szemei.
– Édesem, valami baj van? – Kérdeztem kissé félve.
– Te gyereket szeretnél tőlem? – és szipogott.
– Hát kitől szeretnék? -
Csend telepedett közénk.
– Baj? – kérdeztem újra.
Csak a fejét ingatta.
– Akkor te tényleg szeretsz? – szipogta.
– Hülye! – bukott ki belőlem – Nem tudod? Mit kellene tennem, hogy tényleg elhidd!!!... soha, senkit nem éreztem magamhoz ennyire közel, lassan még élni sem tudok, ha legalább a tudat, hogy vagy nekem, nincs ott... alig várom, hogy újra-meg újra veled lehessek... nem csak a szex, de az is... meg az is, hogy csak ott legyél ahol én... csak lássalak... -
Hirtelen megcsókolt. Nagyon szenvedélyesen, és odaadóan.
– Szeretlek! – súgta
– Tudod annyi rosszat látok magam körül. Az, hogy összeköltöztünk egy ideje csak fokozta a szerelmemet. És tudod, soha nem mondtad, hogy gyereket is szeretnél tőlem. Soha nem mondtad, hogy hosszabb távra tervezel velem. Úgy gondoltam, hogy jó velem a szex és ha megunsz... -
A szavába vágtam:
– Először is, nem jó veled a szex, hanem csodálatos, fenomenális, isteni és legfőképpen azért, mert izgató nézni, hozzád érni és azért, mert a jobbik felem vagy. Egyszerűen őrülten szerelmes vagyok beléd... soha nem hittem volna, hogy valaha is előfordul velem, hogy a szerelmemmel valaki más szeretkezik, és én élvezettel nézem, mert boldognak látlak, mert így is szeretnélek látni... merne neked valaki fájdalmat okozni... – elhallgattam, mert úgy éreztem, hogy olyanokat mondtam ki, amelyeket nem szerettem volna. Amiket valójában szégyelltem, vagy gyengeségnek éreztem. Elfordítottam a fejem.
Zsu fordította maga felé fejemet. Szemeiben könnyek csillogtak és csorogtak le az arcán.
– Édes, megbántottalak? – kérdeztem félve.
– Te bolond. Egész életemben erre vágytam. Szerintem nő nem kaphat ennél nagyobb ajándékot! – mondta szipogva.