Fekete este

– Nevetséges! Van szerinted bármi keresni valónk is fotómodellek között?
– Ha engem kérdezel, szerintem nagyon is. – válaszolt huncut, várakozó mosollyal az arcán Rita. – Különben is, örülnöd kéne inkább, hogy ilyen barátunk van, mint Gabi.
– Örülni – sóhajtott Dóra. Néha komolyan elgondolkodott, hogyan érez azzal kapcsolatban, hogy Gabi a legjobb barátnője. Gabi, aki sztárfotós. És tény, hogy rendszeresen olyan helyekre viszi be őket, ahova földi halandó önszántából aligha jutna be. Mint például ma este, ennek a szupermenő divatfotózásnak az elit partijára. – De az Isten szerelmére, mihez kezdenek majd ők magukkal egy rakás csontos testű, épp hogy a kamaszkort túlélt, jól kozmetikázott fotómodell társaságában? – aggodalmaskodott magában.

– Ugyan Dóra, ne játszd már a kérlelhetetlen jégkirálynőt, meglátod, klassz lesz! Megiszol pár , és aztán úgyis te vagy mindig a diszkókirálylány. – próbálta lelkesíteni Rita, aki eközben fázósan topogott tűsarkain a nívós belvárosi klub cseppet sem oly nívós hátsó bejárata előtt. – Megfojtom Gabit, két perce azt mondta, itt vár minket, hogy beengedjen.
Ebben a pillanatban kirobbant az ajtó és Gabi állt előttük divatos, de lezser ruhában, ultramodern kamerájával a nyakában. Bentről tompán szivárgott ki a zene, a dohányfüst és a meleg.
– Befelé, mert megfagyok. – utasította őket meghívójuk ellentmondást nem tűrőn.
– Azt ne mondd, hogy még most is dolgozol! – mutatott a fényképezőgépre Rita, miközben kabátjukat gombolgatva tapogatóztak előre a homályos folyosón.
– Nem, dehogy! – tiltakozott Gabi vidám arccal. – De ilyenkor lehet róluk a legjobb képeket csinálni, mikor oda sem figyelnek. Egyébként mindenképp szeretnék bemutatni nektek néhány fiút. – kacsintott jelentőségteljesen barátnőire, a kabátokat pedig behajította egy ismeretlen rendeltetésű helyiségbe.

Dórának nyugalmat kellett erőltetnie magára, mert ismerte már Gabi ehhez hasonló akcióit. Gabi havi rendszerességgel bolondult bele különböző férfimodelljeibe, ami Dóra számára már csak azért is érthetetlennek tűnt, mert ő maga soha semmi vonzót nem talált ezekben a szinte már lányszerű, kikent-kifent, borzasztó sovány srácokban, akik inogva, csípőficamos mozgással közlekednek le s fel a kifutókon, nagy rakás pénzt kaszálva ezzel, ennek következtében pedig azt képzelve magukról, hogy ők valakik.