Era kalandjai 2. rész

Era vagyok. Egy átlagos nő, nem átlagos kalandokkal. 170 cm magas, átlagos testalkatú barna hajú és szemű nő vagyok C-s kosarú mellekkel. A fiamat Zolit viszonylag fiatalon, 20 évesen szültem két évre rá lányomat Ancsát.
Amikor elkezdődött ez a kapcsolat fiammal, egy ideig rosszul éreztem magamat tőle. Vajon kihasználom és visszaélek a helyzetével? Tisztáztam vele, hogy bár élvezem a szexet vele erről senki se tudhat, főleg a húga nem. Amikor együtt vagyunk akkor egy női és egy férfi test találkozik, amelyek élvezetet keresnek és okoznak. Azonban minden más helyzetben ő a fiam és nincsenek plusz előjogai.
Kisebb nagyobb időközönként folytatódott kis kalandunk, mivel hárman éltünk együtt, ezért nem volt idő, hogy egymásra unjunk és húga előli bujkálásnak is megvolt a maga izgalma.
Volt egy kedves barátnőm, akivel néha elmentünk együtt csajos estét tartani. Felmértük a férfipiacot és táncoltunk vagy jól kibeszéltünk magunkat. Pár évvel volt idősebb nálam, de nagyon jól karbantartotta magát és férfiak is legyesgettek körülötte, de nem tudott komoly kapcsolatot kialakítani. Egy iszogatósabb este közben érdekes kanyart vett a beszélgetésük.
– Olvastam egy cikket, hogy a mai fiúk mennyire tapasztalatlanok a nők terén – mondta
– Sajnos így van. De hol tanulnák meg, a te fiad apja is lelépett, ahogy az enyém is. Nem egy biztató jövő a jövendőbeli menyeinknek – válaszoltam neki
– Sajnos, de megmondom őszintén félek, hogy az első lány a farkánál fogva megkaparintja a fiamat. Tudod mennyire félénk – mondta aggódva
– Szerintem nem kell féltened – mosolyogtam rá biztatóan
– Te fiad szexel valakivel? – kérdezte hirtelen
– Őőőő, hát nem szoktam kérdezni – vörösödtem el, mint akit rajtakaptak
– Most nem a maszturbálásra gondoltam – vigyorgott rám – én is találtam ondós alsóneműt a ruháskosárba. Hanem hogy van-e barátnője?
– Nekem még nem mutatott be senkit – vigyorogtam vissza rá
– Szerintem Tibi fiam még szűz. 16 éves már rég elmúlt, de szerintem elég bátortalan. Ezért arra gondoltam, hogy be kéne avatni a fiainkat – majd nézett rám komolyan
– Nem értek egyet vele, hogy elküldjem a fiam egy hivatásoshoz – válaszoltam neki
– Én se. Azt gondoltam, hogy mi avatnánk be őket. Te az enyémet, én a tiédet.
– Szerintem erre igyunk – meglepetésembe nem tudtam mit mondani. Azt est további részében már nem beszéltünk róla és rövidesen haza is mentünk elég ittasan.