Horrorkaraván

– Bassza meg! – Áron lerogyott Florica mellé, és kivette kezéből a PET-palackot.
Florica négy órája ült a jard lépcsőjén. Lehetőleg az épület árnyékában, de ott is 35 fok volt. Már elfogyasztott két palack vizet, mire Áront kiengedték.
– Na, mi volt? – kérdezte kíváncsian.
– Fel kell hívnom a főnököt.
– Hallo, sef? Da, politie... Igen 150, kifizettem, de lefoglalták a kocsikat, meg a trélert. Nem, a jogsim az megvan. Azt mondták, első eset... Szóval tovább tudok menni, de a kisteherrel legfeljebb a Fiatot vihetem. Tengelysúly. A Bömcsit, meg a Mercit itt kell hagynom a trélerrel együtt. A papírok? Persze, nálam vannak. Értem, várjam meg a felmentő sereget. Két-három nap, értem főnök. Rendben. La revedere...
– Hallottad... – nézett a lányra.
– ... küld szállítót, amivel tovább tudok menni, én meg várjam meg őket. Na gyere, lecuccolom a Bömcsit, aztán kiviszlek valami parkolóba, ahonnan stoppolhatsz. Innen neked már csak egy ugrás. Vagy inkább busszal?
– Hol várod meg őket?
– Hát a bírságra az utolsó kanyim is ráment. Szóval, majd a kocsiban alszom valami csendes helyen.
– Tudod mit? – nézett rá Florica – Maradok. Csak, hogy ne félj a sötétben. – fűzte hozzá.
*
Linz magasságában találkoztak egy Raststättében. Áron tankolt, aztán a tréler sarkára telepedve majszolta a szendvicsét. Münchenből hozott három kocsit, egyet a kisteher platóján, kettőt a vontatón. Bacauig kellett vinnie át Ausztrián, Magyarországon, hosszú út. Florica először a rendszámot tanulmányozta, aztán a fiút vette szemügyre.
– Pre drum spre casá? – Áron felnézett.
Az előtte álló lány vékony volt, szinte sovány. A combjai közti féltenyérnyi résen a parkoló poros aszfaltját látta. A színe alig ütött el a szakadt farmerétől, a lyukakon két hegyes barna térd kandikált ki, feljebb egy hosszú vágás hasonló napbarnított bőrt mutatott. A fehér póló kicsiny ciciket rejtett, rajta kusza felirat: „Verzwickt und zugepimmelt”, amit Áron nem értett.
Furcsa módon a románt Spanyolországban tanulta meg rendesen a többiektől. Az iskolában franciát is tanítottak nekik, de akkor még a románnal is gondjai voltak. Aztán, ahogy kitelt a spanyol bányában, otthon csak ezt találta: kocsikat hozni Németből. Fárasztó, de jól fizet. Nem szokott stopposokat felvenni, nem szoktak stopposok bekéredzkedni a leharcolt kisteherautóba, de az út hosszú, elalvás ellen is jól jöhet egy beszélgetőtárs.