Az Úr
– Jó napot, Ön Angelika? – kérdezte az ajtón kilépve egy elegáns, fiatal férfi.
– Igen – biccentett a lány.
– A vendéglátója már várja. Engem kért meg, hogy kísérjem el hozzá, kérem, kövessen. A táskáját elkérhetem?
– Köszönöm. – mosolyogta a lány, és átadta a kis utazótáskát a férfinak. Csillogás, márvány, meleg fények és meleg színek mindenütt. Kusza folyosók, lift. Angi picit megszédült a szokatlan helyzettől. Egy vadidegen férfihez érkezik, azt sem tudja, hogy néz ki az illető, csak annyit tudott, hogy nagyon – nagyon tetszik neki a stílusa. Úgy volt vele, hogy a személyes találkozáskor még mindig mondhat nemet...
– Parancsoljon. – nyitotta ki előtte egy szoba ajtaját a hotel alkalmazottja és visszaadta a táskát.
– Köszönöm a segítséget. – szólt Angi és belépett a szobába. Automatikusan húzta be maga után az ajtót és csak amikor már bezárta és megfordult, akkor vette észre, hogy a szoba el van sötétítve. Csupán néhány mécses adott bizonytalan fényt, leginkább az ajtó környékét világítva meg. A szoba közepén hatalmas fotelben egy férfi sziluettjét vélte felfedezni.
– Jó napot – köszönt Angelika és nyelt is egy nagyot. Fogalma sem volt, mi ilyenkor a helyes magatartás, mit mondhat, mit nem, mit kellene tennie. A férfi azonban nem hagyta őt sokáig kétségben.
– Szia. Örülök, hogy megérkeztél. Pontos vagy, ez nagy erény. Dobd le a táskát ott a folyosón és állj a mécsesek elé, lássam, mit vettél föl.
Angi ledobta a táskát és a mécsesek által megvilágított szűk sávba lépett. Fejét lehajtotta, barna haja a vállára omlott. Egy merészen kivágott fekete felső volt rajta, ami a csípőjén ugyan feszült, de felül, az ujjak környékén bőven omlott le, a melleit szépen kihangsúlyozva. A válláról épp ekkor csúszott le az anyag, kikandikált a fekete melltartó pántja. Aprócska kockás szoknya takarta a combját. Fényes, fekete harisnya és tűsarkú cipő, hihetetlen magas sarokkal.
– Látom, megfogadtad a tanácsomat, úgy nézel ki, mint egy vonzó nő. Emeld fel szépen a fejed, szeretném látni az arcodat. – hangzott a fotel felől. Angi megemelte a fejét, kihúzta magát és egyenesen a homályba nézett, ahol a férfi arcát sejtette. Barna szemeit finom füstös smink emelte ki és még őzikésebbnek tűntek az árnyas fekete műszempillák miatt.
– Igen – biccentett a lány.
– A vendéglátója már várja. Engem kért meg, hogy kísérjem el hozzá, kérem, kövessen. A táskáját elkérhetem?
– Köszönöm. – mosolyogta a lány, és átadta a kis utazótáskát a férfinak. Csillogás, márvány, meleg fények és meleg színek mindenütt. Kusza folyosók, lift. Angi picit megszédült a szokatlan helyzettől. Egy vadidegen férfihez érkezik, azt sem tudja, hogy néz ki az illető, csak annyit tudott, hogy nagyon – nagyon tetszik neki a stílusa. Úgy volt vele, hogy a személyes találkozáskor még mindig mondhat nemet...
– Parancsoljon. – nyitotta ki előtte egy szoba ajtaját a hotel alkalmazottja és visszaadta a táskát.
– Köszönöm a segítséget. – szólt Angi és belépett a szobába. Automatikusan húzta be maga után az ajtót és csak amikor már bezárta és megfordult, akkor vette észre, hogy a szoba el van sötétítve. Csupán néhány mécses adott bizonytalan fényt, leginkább az ajtó környékét világítva meg. A szoba közepén hatalmas fotelben egy férfi sziluettjét vélte felfedezni.
– Jó napot – köszönt Angelika és nyelt is egy nagyot. Fogalma sem volt, mi ilyenkor a helyes magatartás, mit mondhat, mit nem, mit kellene tennie. A férfi azonban nem hagyta őt sokáig kétségben.
– Szia. Örülök, hogy megérkeztél. Pontos vagy, ez nagy erény. Dobd le a táskát ott a folyosón és állj a mécsesek elé, lássam, mit vettél föl.
Angi ledobta a táskát és a mécsesek által megvilágított szűk sávba lépett. Fejét lehajtotta, barna haja a vállára omlott. Egy merészen kivágott fekete felső volt rajta, ami a csípőjén ugyan feszült, de felül, az ujjak környékén bőven omlott le, a melleit szépen kihangsúlyozva. A válláról épp ekkor csúszott le az anyag, kikandikált a fekete melltartó pántja. Aprócska kockás szoknya takarta a combját. Fényes, fekete harisnya és tűsarkú cipő, hihetetlen magas sarokkal.
– Látom, megfogadtad a tanácsomat, úgy nézel ki, mint egy vonzó nő. Emeld fel szépen a fejed, szeretném látni az arcodat. – hangzott a fotel felől. Angi megemelte a fejét, kihúzta magát és egyenesen a homályba nézett, ahol a férfi arcát sejtette. Barna szemeit finom füstös smink emelte ki és még őzikésebbnek tűntek az árnyas fekete műszempillák miatt.
Ez csak a történet kezdete, még 8 oldal van hátra!
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Regisztrálj VIP-fiókot!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Folytasd az írást. 🙂