Rob

A nevem Robert, 24 éves vagyok és egy újságnál vagyok kiadvány szerkesztő. Rengeteg barátom van, a legtöbbjükkel az egyetemi évek alatt ismerkedtem meg, és azóta is elválaszthatatlanok vagyunk. Bár szinte már mindnek menyasszonyuk, vagy komoly barátnőjük van. Nekem nehezebb a dolgom e téren. Igaz fiatal és vonzó meleg férfinak lenni nem olyan vészes a szakmában, de az ember hosszú idő után kétségbe esik a jövőt illetően.
Már évekóta nem volt rendes kapcsolatom, és bizony van az a szint, mikor az egy éjszakás kalandok kevésbé tűnnek kalandnak.
Egyik hétvégén összeült a társaságom iszogatni. Ott volt mindenki, aki számított. Köztük Dan is, a legjobb barátom, szobatársak voltunk a koleszban, mindent együtt csináltunk az egyetemi évek alatt.
– Dan, hol van Amber? – kérdezte egy másik cimboránk. Amber volt A barátnő. Gyönyörű, okos, vicces lány, és már két éve elszakíthatatlanok Dannel.
– A hétvégére hazautazott a szüleihez, az apja megint betegeskedik.
– Majd add át neki, hogy jobbulást kívánok. – szólaltam meg végül én.
Már éjfél körül lehetett, és mindenki indulni készült haza, sokuknak másnap is munka volt. Én még szívesen maradtam volna, és ezt Dan láthatta is rajtam, mert felajánlotta, hogy menjünk át egy másik helyre még iszogatni és dumálni.
Egy kisebb pub – ban ültünk egy asztalkánál, az italokat túl sűrűn rendeltük és elkezdett előttem vibrálni a kép.
Dan csak beszélt és beszélt, én pedig csak figyeltem. A ragyogó mélybarna szemét, az ajkát ahogy huncut féloldalas mosolyra húzódik, a borostája már talán több napos lehetett, mint az enyém, itt – ott vörös szálak vegyültek belé. Mindig is jó pasinak tartottam, az egyik legjobbnak, akit ismerek. De már régen kiráztam a fejemből az ötletét annak, hogy bármi történhessen köztünk.
– Rob minden oké? – rátette a kezét a kezemre, de azonnal elkaptam.
– Persze.
– Megijesztettél, úgy néztél rám, mintha szellemet látnál vagy valami.
– Minden oké csak azt hiszem haza kéne lassan mennünk.
A taxiban ültünk, bőven volt hely a hátsóülésen, ő mégis olyan szorosan ült mellettem, amiről nem is tudtam, hogy fizikailag lehetséges. A combjaink és vállaink összepréselődtek. A ruha rétegek ellenére is éreztem a forróságot, ami belőle áramlik. Ha egy kicsit megmozdult, vagy mélyebb levegőt vett minden idegszálam megfeszült.
Az ő lakása esett útba elsőnek, megállt az autó, egyik kezét a combomra rakta.