Kastély 2. fejezet

Polly csak résnyire nyitotta ki az ajtót. Szélesen mosolygott és szeme boldogságtól csillogott.
– Majdnem készen áll – mondta Polly.
A szobából valaki kiszólt, de hogy mit, azt nem lehetett érteni.
– Ó, már készen áll – helyesbített.
Majd becsukta az orruk előtt az ajtót.
– Koszorúslányok! – sóhajtotta Madame, és visszafogott vidámsággal megrázta a fejét. – A régi szép időkben az egész násznép végignézte a házasság elhálását. Innen ered az a hagyomány, hogy valaki elkapja a harisnyatartót. Magának szerencséje van, hogy csak én leszek jelen. Hacsak nem exhibicionista. Mondja, exhibicionista?
– Bármi vagyok, aminek lennem kell, csak hogy elkerüljem, hogy ön meggyilkoltasson – közölte Kingsley.
Madame ismét megpaskolta Kingsley arcát.
– Ez a beszéd, fiacskám!
Polly újra kinyitotta az ajtót, majd kilépett Louise és Nadine kíséretében. Mindhárman szájon csókolták Madame-ot, majd kétfelől arcon csókolták Kingsley-t.
Nadine odaszólt neki, hogy „Minden jót”, Louise gyorsan odasuttogta, hogy Merci beaucoup, Polly pedig rákacsintott és így szólt: „Gyerünk, kapd el, tigris! ” – Az én első alkalmam közel nem volt ennyire aprólékosan kidolgozott – mondta Kingsley Madame-nak.
– Akkor jobbnak kellett volna lennie.
Tekintve, hogy Kingsley első szexuális aktusa egy konyha padlóján zajlott, és alig tartott kilencven másodpercig, Kingsley ezzel nem tudott vitába szállni.
Madame beengedte az ajtón. Kingsley körülnézett és magába szívta a látványt. A falakon fekete virágokkal díszített aranyszínű tapéta volt. Az ágy, amelyen magasra tornyozták a selyempárnákat és az elegáns ágyneműt, akkora volt, amekkorát még életében nem látott. A függönyt elhúzták, hogy látni lehessen a téli éjszakát és az ablak előtt elterülő sötét erdőt. És Colette ott ült az ablakmélyedésben, óarany hálóingben, hosszú, fekete haja egyik vállára omlott. Lábát maga alá húzta és arcát a felhőcsókolta hold felé fordította.
Olyan fájdalmasan fiatalnak tűnt abban a pillanatban, hogy Kingsley majdnem sarkon fordult, hogy kisétáljon a szobából. Aztán Colette megfordult, és rámosolygott, és olyan vadul, ördögien kívánatosnak látszott, hogy Kingsley úgy döntött: marad.
– Szégyellnem kellene magamat – suttogta Kingsley Madame-nak.