Kastély 1. fejezet

Kingsley hagyta, hogy Polly kézen fogva bevezesse a hálószobájába. A helyiség hatalmas volt, és érzéki, világoskék falakkal és óriási, kék ággyal; a párnázott, selyem ágytámla felett baldachin lógott, az ágy lábánál pedig egy nagy hajóláda állt. Kingsley némán tanulmányozta a szobát. Biztosan túl sokáig hallgatott, mert Polly megszorította a kezét.
– Ne féljen! – szólt Polly incselkedőn mosolyogva. – Nem fogom magát tenyészbikának használni.
– Nem félek – mondta Kingsley.
– Ó! Akkor szeretne tenyészbika lenni?
– Pillanatnyilag nem. De holnap a rendelkezésére állok.
Polly nevetett.
– Na, jöjjön! Itt az ideje megfürödni.
A fürdőszoba is elegáns volt, már-már dekadens. A hatalmas, oroszlánlábakon álló kád színültig volt gőzölgő vízzel, és feltekert fehér törülköző várakozott az emelvényen álló mosdókagyló melletti, rusztikusan faragott asztalkán.
– Én vegyem le a ruhámat vagy maga veszi le? – kérdezte Kingsley. – Nem ismerem az itteni etikettet.
– Mi itt nem sok szabályt használunk. A férfiak számára az etikett az, hogy lelkesen és jókedvvel szolgálják az itteni nőket. A nők számára pedig az, hogy könyörületesen bánjanak a férfiakkal. Nem szeretjük a pálcát használni.
– És ha a férfi szereti, ha a pálcát használják rajta?
– Maga szereti a pálcát, Kingsley?
– Mégis miféle pálcáról beszélünk? – kérdezte Kingsley. – Na mindegy. Bármilyen pálca is, valószínűleg szeretem.
– Ez érdekes – mondta Polly. – Igyekszem észben tartani. Ami a ruhája eltávolítását illeti, a munka nagy részét én végzem. De csak azért, mert ma este van kedvem levetkőztetni magát. Holnap lehet, hogy ahhoz lesz kedvem, hogy végignézzem, ahogy levetkőzik. Ezért van olyan kevés merev és szigorú szabályunk. Amíg mindent megtesz azért, hogy kedvére tegyen a ház hölgyeinek, addig minden rendben lesz.
– Hány nő van a házban? – kérdezte Kingsley, miközben Polly áthúzta a pulóverét a fején és nekiállt, hogy kigombolja a farmerját.
– Colette-et is beleszámítva tíz, de ő még hivatalosan nem a ház tagja. – Polly letolta Kingsley nadrágját a bokájáig, hogy az kiléphessen belőle.
– És hány férfi?
– Nyolc. Kilenc, magát is beleértve. Madame nem engedélyezi, hogy ugyanannyian legyünk. Soha nem lehet annyi férfi, mint nő. Akkor túl egyszerű a párosítás. Az összes nő használja az összes férfit. Ha beleszeret valakibe és monogám akar lenni, mint a szüleim, az nem gond, de ebben a házban ezt nem teheti meg.