Néger lánnyal a buszon

Minden hétköznap, az esti 11-es busszal járok haza. Megszoktam, alig pár méterre lakom a megállótól. Ez, nagyban közre játszott abban, hogy elvállaltam a délutános műszakot a kenyérgyárban. Pék szakmunkásként dolgozom, a kereset nem rossz, szeretem a munkatársaimat. Könnyen telik a munkaidő.
Az utolsó előtti megállóban szoktam leszállni, az utazási idő félóra. Akkor Pénteken talán a viharos szél miatt, a szokottnál is kevesebben ültek a buszon, a második megállónál egy négerlány is felszállt. Megnéztem, mert az igazi Afroamerikai típus volt, majdnem ében bőr, gyapjas haj, tömpe, lapos orr, apró barna szemek.
A lány rám mosolygott, mivel mellettem esett az ajtóhoz legközelebbi szabad hely, leült oda. Színes gyapjúpulóvere, sárga kék, piros, színesben pompázott, egyszerűen olyan vidámság áradt belőle abban a nyirkos, komor éjszakában, hogy örültem, hogy a közelemben van. Rávillantottam egy mosolyt, azonnal vonzani kezdett. Nem szoktam alkalmi kapcsolatokba bonyolódni, férjezett vagyok, és jól megvagyunk a párommal. De akkor ott, azonnal megkívántam a bestiát. Rám tört a vágy, ahogy a keskeny derekára, szépen domborodó melleire néztem. A szája duzzadtan húzódott mosolyra, elképzeltem milyen lenne vele csókolózni.
Talán érezte, mire gondolok, mintegy véletlenül megérintette a kezem.
– Szép idő, mondhatom – törte a magyart, de eléggé jól értettem a beszédét. Kintre mutogatott, a néhány fát az útmentén csavarta a szél. A lány eper illatot árasztott, elképesztően éreztem, nagyon meg is kívántam a gyümölcsöt.
Elmesélte, hogy egyetemista, és albérletben lakik. Ösztönösen közelebb húzódtam hozzá, a tekintetét kerestem, szerettem volna, egy ilyen illatos, kedves barátnőt.
Szóba elegyedtünk, elmondta, hogy a neve Berry, mondtam, hogy én Kata, és így tovább, gyors és gyilkos módú ismerkedés zajlott.

– Mindjárt leszállunk, mondta sajnálkozva, ránéztem az órára, még tíz perc volt az utazási idő. Ekkor az egyik megálló után a sofőr lehúzódott az útpadkára, leállította a motort. Riadtan összenéztünk Berryvel.
Besétált a sofőr a székek közé, széttárta karjait...
– Elnézést kedves utasok, de műszaki hiba történt! Kis kellemetlenség, de ígérem, ha rajtam múlik, mind hazaviszem magukat.