Serfesztivál

A szereplők személyiségi jogainak védelme érdekében, a neveket megváltoztattam, illetve a történetek egyes párbeszédeit magyarul írtam, de valószínűleg mindenkinek egyértelmű lesz, hogy a történet párbeszédének nagy részei angolul történtek.

Bizonyára mindannyian emlékszünk, azokra a 2013-as forró nyári napokra, estékre amikor rengeteg ember piknikezik a szabadban, és az egész város nyüzsög és bulizik.
Hasonlóképpen történt ez Debrecenben is, ahol éppen fesztivált rendeztek az egyik leglátogatottabb területen. Jó magam, és pár barátom, úgy döntöttünk, hogy mi is kikapcsolódunk egy picit és szétnézünk ezen a hetek óta beharangozott eseményen, tehát nem sokkal azután, hogy mindenki végzett a munkával, összekészülődtünk és nekivágtunk az éjszakának.
Mondanom sem kell rengetegen voltak, és későn érkezvén más sem tárult a szemünk elé, csak Debrecen néhány harsányan nevető, kóválygó lakosa, akik a gőzt kieresztve buliztak, határokat nem ismerve. Mondtam is a többieknek, hogy próbáljunk venni pár korsó folyékony kenyeret és lépjünk le mihamarabb mert, 20as éveinket taposván, egyikünknek sem volt a kedve ahhoz, hogy az idősebb korosztállyal partizzunk egész este. Miután végiglestük a és már lassacskán eljutottunk odáig is, hogy veszünk pár italt, a haverom váratlanul oldalba bökött.
– Rolikám, nézd már azt az atom sunát a sátor végénél! – majd a fejével az említett hölgyemény felé mutatott. Természetesen én is odanéztem, és egy csapat külföldi társaságot pillantottam meg. Jól nevelt családból származom, tehát egyáltalán nincs bajom semmiféle etnikummal, sőt mondhatni még talán vonzanak is. A hölgy, akiről a barátom beszélt, valóban nagyon figyelemfelkeltő volt a feneket alig takaró leopárdmintás ruhában, magassarkúban és capuccino bőrszínnel párosítva, maga volt a csoda.
– Pfú, apukám! Nem semmi a csaj! – válaszoltam őszintén, és titkon abban reménykedtem, hogy mihamarabb megközelíthetem a lányt.
– 4 korsó lesz! – hallom magam mögött a barátom hangját. Ekkorra már kezdett kirajzolódni előttem, egy terv és ezért közbe is szóltam.
– Legyen 5! – majd miután a barátaim is vették az adást, egyetértően veregették a vállam, hogy „Jó leszel Rolikám, mindent bele! Megszerzed a csajt! ”... természetesen, biztos voltam benne, hogy nem fogok már egyedül hazamenni és ez valahol már egy olyan érzést keltett bennem, mint amikor vakrandira készül az ember.