Unaloműzés

Nem vacakolok itt tovább, inkább hazamegyek. Minden zenét százszor hallottam már, mindig ugyanazok mennek és mindig ugyanazok az arcok vannak itt. Elbúcsúzom a barátaimtól és megyek a ruhatárba. Amíg sorban állok lassan ringatom magam a zenére, de igazán már táncolni sincs kedvem, sosem találok jó táncpartnert. Észreveszem, hogy a pultnál áll egy srác a haverjaival és engem néz. Na őt még sosem láttam itt. Fél perc múlva mellettem terem. Kíváncsian várom, mit fog mondani. Kicsit remélem, hogy nem valami béna szöveggel akar próbálkozni.
– Ki vennéd az én kabátomat is? – kérdi mosolyogva és nyújtja felém a jegyét, a szeme pajkosan csillog.
– Nem olyan hosszú a sor – mondom meglepődve.
– De mire kiállom, addigra eltűnsz.
Elmosolyodom, látja, hogy sikerült megtörni a jeget. Mi következünk.
– Táncolj még egyet velem, mielőtt elindulsz! – kéri, majd a kabátjainkat odaadja az egyik barátjának.
A terem sötétebb sarkába húz kézen fogva. Könyökig felhajtott inget visel, a keze csábít... Egy pillanatra bevillan, ahogy a meztelen bőrömön végig simít. Átkarolja a derekam, teljesen magához húz, úgy mozgunk a ritmusra. Először zavar a (túl)közelsége, de lassan simogatni kezdi a hátam és elmúlik az emiatti feszültségem. Megsimogatja az arcom és beletúr a hajamba. Úgy mozdítja a fejem, hogy egymás szemébe nézzünk. Megállunk. A fülemhez hajol és belesúgja: gyönyörű vagy. A lehellete simogatja a nyakam. Belül titokban örülök, hogy szoknyában jöttem le. A falig tol maga előtt, majd derekamtól a térdem felé kezdi simítani a lábam, visszafelé pedig felhúzza a csípőjére a combom és kicsit fentebb tűri a szoknyám a kezével, majd szinte egyszerre ragadja meg a fenekem és csókolja meg a szám. Azonnal viszonzom én is a csókot, hamarosan már nyelveink hadakoznak. Átölelem a nyakát, húzom még közelebb magamhoz, teljesen egymásra tapadunk. Csípőjét hozzám nyomja még erősebben és érzem, hogy mennyire kíván.
Még levegőt sem tudok venni, kézen fog, felkapja a kabátjainkat és elindulunk kifelé.
Szerencsére a közelben találunk taxit, bemondom a címemet (én lakom közelebb) és már megyünk is. Látom a szemében, hogy már legszívesebben itt azonnal megdugna, de nem vagyok híve a közszemérem sértésnek.