Démoni egy szerelem 1. rész

– Köszönöm. – Suttogod. Megpuszillak, megtöröllek, és azon gondolkodom, tájékoztassalak-e arról, ami épp a fejemben forog.
– Szeretném, ha leírnád ezeket az együttléteket. Egyelőre lehet az én naplómba is. – Töröm meg végül a csendet. – Tudni szeretném, mit érzel, mit szeretnél, mit vársz el, mit éltél át. Mindent. Az estit, ezt az éjszakait, illetve majd az összeset. – Rám nézel, kissé ijedten talán. Átölellek, betakarlak. – Mi baj ezzel?
– Nem szoktam megjegyezni olyan pontosan, mi mi után történik. Leírom szívesen, de mesélni könnyebb lenne.
– Semmi gond, ez esetben megírom én először, és azt fellapozhatod bármikor. – Elmosolyodsz, bólintasz. Aztán elalszol. Én pedig odaülök az íróasztalhoz, és leírom ezt a néhány lapot hajnalig. Még nem kell keltened. Még egy hétig szabin vagyok, majd utólag lerendezem a főnökkel.
Reggel aztán megreggelizünk, megírom ezeket a sorokat, átadom a tollat, és olvasom, hogy írod a sajátjaid:

~A szukkubusz kézírása~

Megnyugszom, mikor körbevezetsz, és nyugodt, kedves hangon elmagyarázod, hogy mi változott. Ráadásul ismét hallom azokat az imádott bókokat, amik régen mindennaposak voltak. Nagyon megviselt, hogy eltűntél. Bárhogy is történt, nagyon hiányoztál, sosem hevertem ki teljesen, hogy egyedül maradtam. Bár utáltam, hogy folyton kijavítasz, senki nem akart rám annyira figyelni, senki nem tudott rólam mindent, senki nem ismert annyira, mint Te. Nem bíztam így senkiben. Hiányoztak a kritikáid, mikor utazás közben láttam a csinos, de hülye tyúkokat, azokat a gebéket, akiket mindig szidtál. Senki nem mondta úgy a becenevemet, a Kislányt, mint Te. Senkit nem tudtam így szeretni. Miközben ezen gondolkodom, nem figyelek arra, hogy mit mondasz. Igazából fogalmam sincs, hol vagyunk, vagy hova megyünk éppen. Téged figyellek. Jóképűbb vagy, mint képzeltelek. Cseppet sem ijesztő, vár izmaid feszítik a bőrt és a textilt, csodás látványt nyújtva. Abszolút nem tiszta fantáziám azonnal dolgozni kezd. Hogy nézhetsz ki a bőrödben? Próbálom elképzelni. De akkor már azt is elképzelem, hogy csókolgathatnám végig, és a Te ajkaid hogy járnának körbe engem, ahogy szerelemmel simogatsz, és minden igyekezetem ellenére nem fogsz engedni , szolgálni, ahogy még senkit nem szolgáltam volna.