Fordulat...

Szokványos szürke reggel van. A telefonom egyre hangosodó dallamával szétszakítja a még derengős hajnal ölelő tompa fényét. Mozdulatlanul fekszem tovább, csak a szemem nyílik résnyire. Tompa pillantásom a világító kijelzőre siklik. A hang, mely már szinte üvöltve követeli, hogy keljek fel ütemesen a rázza a gondolataim az ébrenlét felé. De a teljes tudatosságot egy érdes nyelv csapása az arcomon hozza meg. Ezt már nem tudom figyelmen kívül hagyni, mozdulok is, egyik kezem a lezáró gombra, másik pedig a túlzottan közel lévő szőrös arcra irányítom. Végre visszatér a néma csend, mely már ragadna is vissza, mikor megint orv támadás áldozata leszek.
– Na jó, kelek már..
Hangom karcol akár egy régi rozsdás reszelő, de a macskámat nem zavarja, csak dorombol, hogy végre célt ért. Felülök és egyik kezemmel végigsimítok rajta. A másikkal igyekszem az álom maradék részét kidörzsölni. Fél szemmel rápillantok a pirosan világító számokra.
– Basszus.. elkések.. ó hogy szakadna rá az ég!
Szitkozódom, de már a fürdőszobában kapkodom magamra a cuccaim sietősen. Pár apró simítás a hajamon, fogmosás és már rohanok is a 4-es, 6-os villamos után. Szerencsére ilyenkor még nem sok ember mozog, és könnyedén kerülgetem azt a keveset, aki az utamat állja. Mikor végre feljutok a villamosra száguldunk is rögtön. Csak pár ember néz rám lopva, bár ezt már megszoktam, mindig vagy megrökönyödést, vagy egyszerű értetlenséget, vagy túlzott érdeklődést váltok ki az emberekből, pedig én még szolidnak tartom magam. Az persze meg sem fordul a fejemben, hogy valószínűleg enyhén zilált külsőm még rá tesz egy lapáttal az alapra. Csak akkor tudatosul bennem, mikor az ablak furcsa játékának köszönhetően szembesít, hogy mit is láthatnak mások. Hajam összefogva, de mégis enyhén kócosan, piercingem elfordulva, pólóm mintha párnának lett volna használva, farmerem talán az egyetlen, mely egész tűrhetően áll rajtam, bár enyhén lógva viseli el a használatot. De nem kezdem el igazgatni a külsőm, majd bent az irodában rendbe kapom magam.
Leszállok a villamosról, már csak kb. 100 métert kell végigsprintelnem és már bent is leszek. Kártyám rohanás közben szedem elő, aminek eredményeképp nem figyelem, hogy ki van előttem.