Munkahelyi 2. fejezet - Cicaharc

Végre elérkezett a csütörtök este, amikorra is egy újabb klub látogatás volt megbeszélve. Gyalog indultam el a találkozóra, közben mélyen elgondolkodva értem a megbeszélt találkozó helyre. Giselle csilingelő hangjára lettem figyelmes, miközben megállt mellettem a kocsival:

– Helló! Korán ideértél! Várj, leparkolok.

– Igyekeztem nem késni, és lemaradni rólad – léptem az autójához, miután helyet talált. Előzékenyen kinyitottam neki az ajtót, hogy segítsek kiszállni. Nagyon merész ruhában volt: mélyen dekoltált felsőben, extra rövid szoknyában, és persze combfixben, melynek a csipkéje teljesen kilátszódott. Jól állt neki ez a kurvás szerelés. Kiszállásnál ráadásul eléggé szétnyitotta a combjait ahhoz, hogy lássam: bugyit sem vett fel. Makkom máris pulzálni kezdett, de az aznapi miatt még sajgott, amitől meggörnyedtem.

– Mit bámulsz? Nem így szereted? – kérdezte kacsintva, mire csak helyeselve bólogattam. – Akkor menjünk be! – mosolyogta, miközben beriasztotta a kocsit, aztán észrevette a furcsa járásomat: – Mi a baj? Lesántultál?

– Ne haragudj, de ma nem vagyok hadra fogható – mormogtam, ahogy a ház felé mentünk. Váratlanul megállt, és szembefordult velem:

– Miért? Mi történt?

– Csak... ő. Már megint. Vagy még mindig. Ma is alaposan felhúzott és hát... Szóval lestrapáltam a farkam.

– Fel vagyok háborodva! – nézett szemrehányón. – Hogy lehetsz ennyire felelőtlen? Tudtad, hogy este ide jössz!

– Igen, csak... – sóhajtottam némileg szégyenkezve. Igaza volt.

– Áh, mindegy – legyintett, amikor az ajtó elé értünk. – Megoldjuk. De az a nő tényleg egy démon, úgy tűnik!

Az aktuális jelszót Giselle mondta, odabent a múltkori, kedves hölgy fogadott bennünket.

Miután meztelenre vetkőztünk, a medence felé indultunk.

– Gyere! – húzott a vízbe. – Itt lenyugszol majd.

– Jövök már! – mosolyogtam vissza, majd derékig elmerültünk.

– Akkor, amíg mesélsz nekem, add kölcsön a kezed, jó? – fogta meg a jobb csuklóm, és egyből a puncijához vezette. Finoman rácsúsztatta a tenyerem a dombjára, az ujjaim az ajkai közé siklottak.

– Ah, így jó is lesz! – sóhajtotta. Tudtam, mit kell tennem, nem is hagytam abba a kényeztetést. Még a víz alatt is kitapintható volt a bejárat minden apró pontja. – Gyerünk, mesélj már! – mosolygott kedvesen, miközben a középső ujjam épp benyitott a kapuján.