Fényképestelen...
István szerette a retro dolgokat, képeket, rendszeresen sok időt töltött a neten, hátha talál valami régi képet, ami tetszik neki, vagy hobbista felületekre való archív fotókat linkeljen, ha talál.
Tizenéve a pánikbetegsége zenitjén még a városi könyvtár kutatószobáját is addig látogatta, míg nem végzett 40 évnyi újság feldolgozásával egy bizonyos témát tekintve.
Nemrég létesült a közösségi oldalon egy csoport, ahol a lakhelyének retro kedvelő lakói tömörülnek.
Régi fényképeket tesznek fel, ki ismeri fel, hogy kik vannak a képen, néha egész hozzászólás folyam keletkezett egy-egy kép, vagy képcsokor alatt.
István sok éve már tett fel a profiljához egy archív képcsokrot egy több évtizedes özönvízről. Eszébe jutott, hogy hátha megér pár lájkot az embereknek. Elküldte, megjelent. Sokan örültek a képeknek, gyűltek az emlékezések.
Egy nő írta, hogy az egyik képen bizonytalanul bár, de felismerni véli a férjét és a gyermekét, illetve nagyon köszöni a képeket. Hirtelen felindulásból ismerősnek jelölte istvánt.
Pisti nézett is, hogy egy idősebb nő csak azért tartotta jó ötletnek ismerősnek jelölni őt, mert olyan régi képeket tett elérhetővé, amin a nő a családtagjait vélte felismerni.
Megnézte a nő fényképét, korát, s elcsodálkozott, hogy milyen hatással volt rá az arckép.
Számára olyannak tűnt a nő öregedő arca, mintha egy szép arcú fiatal lányé lenne, amit megszerkesztettek öregítő alkalmazással. Nem tudta elfelejteni azt az arcot, s bűnös gondolatai kezdtek ébredni...
Hogyan kéne úgy ráírni az öregasszonyra, hogy jóó felé haladjanak a dolgok?
Sokáig gondolkozott, majd úgy döntött, nem igazolja vissza, de ráír, megköszöni a jelölést és rákérdez, hogy Katinak vannak-e digitalizálásra való régi képei, mert ő szívesen befotózná őket viszonylag jó minőségben, ha van rá igény.
Volt igény rá. Megbeszéltek egy időpontot, amikor István felkeresheti Katit, s fotózhatja a kiválasztott képeket.
Írta, hogy a helyszínen valószínűleg meg tudja csinálni, ha jók lesznek a fényviszonyok.
Eljött a nap. Pista csengetett. Egy jó alakú ötvenkevés évesnek kinéző nőt üdvözölhetett, pedig Kati 65 volt.
A férfi fejében cakkoltak a gondolatok, hogy ez a nő azon kevesek egyike, akik a jó géneknek és szép életüknek, valamint az egészséges életvitelüknek köszönhetően sokáig szépek maradnak.
Tizenéve a pánikbetegsége zenitjén még a városi könyvtár kutatószobáját is addig látogatta, míg nem végzett 40 évnyi újság feldolgozásával egy bizonyos témát tekintve.
Nemrég létesült a közösségi oldalon egy csoport, ahol a lakhelyének retro kedvelő lakói tömörülnek.
Régi fényképeket tesznek fel, ki ismeri fel, hogy kik vannak a képen, néha egész hozzászólás folyam keletkezett egy-egy kép, vagy képcsokor alatt.
István sok éve már tett fel a profiljához egy archív képcsokrot egy több évtizedes özönvízről. Eszébe jutott, hogy hátha megér pár lájkot az embereknek. Elküldte, megjelent. Sokan örültek a képeknek, gyűltek az emlékezések.
Egy nő írta, hogy az egyik képen bizonytalanul bár, de felismerni véli a férjét és a gyermekét, illetve nagyon köszöni a képeket. Hirtelen felindulásból ismerősnek jelölte istvánt.
Pisti nézett is, hogy egy idősebb nő csak azért tartotta jó ötletnek ismerősnek jelölni őt, mert olyan régi képeket tett elérhetővé, amin a nő a családtagjait vélte felismerni.
Megnézte a nő fényképét, korát, s elcsodálkozott, hogy milyen hatással volt rá az arckép.
Számára olyannak tűnt a nő öregedő arca, mintha egy szép arcú fiatal lányé lenne, amit megszerkesztettek öregítő alkalmazással. Nem tudta elfelejteni azt az arcot, s bűnös gondolatai kezdtek ébredni...
Hogyan kéne úgy ráírni az öregasszonyra, hogy jóó felé haladjanak a dolgok?
Sokáig gondolkozott, majd úgy döntött, nem igazolja vissza, de ráír, megköszöni a jelölést és rákérdez, hogy Katinak vannak-e digitalizálásra való régi képei, mert ő szívesen befotózná őket viszonylag jó minőségben, ha van rá igény.
Volt igény rá. Megbeszéltek egy időpontot, amikor István felkeresheti Katit, s fotózhatja a kiválasztott képeket.
Írta, hogy a helyszínen valószínűleg meg tudja csinálni, ha jók lesznek a fényviszonyok.
Eljött a nap. Pista csengetett. Egy jó alakú ötvenkevés évesnek kinéző nőt üdvözölhetett, pedig Kati 65 volt.
A férfi fejében cakkoltak a gondolatok, hogy ez a nő azon kevesek egyike, akik a jó géneknek és szép életüknek, valamint az egészséges életvitelüknek köszönhetően sokáig szépek maradnak.
Ez csak a történet kezdete, még 6 oldal van hátra!
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Regisztrálj VIP-fiókot!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Nem mondom, hogy prűd lennék,de ez azért elég meredek nekem már....