A szopás gyönyöreibe való bevezettetésem 1. rész

A következő történet egy igaz beszámoló arról, hogy hogyan vezettek be a szopások gyönyöreibe. Remélem, hogy te is élvezed.

Ez még 1979 – ben történt, amikor egy kanos, 21 éves, vidéken élő krapek voltam. Kijártam már a középiskolákat, de soha nem voltam olyan igazi 'fő – csövezető', mint oly sokan a barátaim közül. Ezt bizonyítja, hogy a szüzességemet is csak az érettségimet követő nyáron vesztettem el. Az azt követő három év alatt a szexuális életem igazán elkeserítő volt számomra; soha sem sikerült igazán kielégülnöm. Egész életemben egy nyíltszívű, előítéletektől mentes fickó voltam, de a homokosok valahogy nem igazán érdekeltek, illetve pontosabban mondva sohasem gondolkoztam el rajtuk.

Addig az időig alig – alig kellett elhagynom a szülőhelyemet, leszámítva néhány utazást. Nem voltam azért egy olyan 'mucsai', de nem is voltam egy utazgatós típus. A bátyám felesége Milwaukee – ból származott, ami 3 órányira volt tőlünk autóval. Egyik nap el kellett mennem oda, hogy elhozzak egy öreg asztalt, amit a nagymamája adott nekik.

Körülbelül fél órája autókáztam, amikor megpillantottam – életemben először – egy kis pavilont 'csak felnőtteknek' az autópálya mellett. Folytattam az utamat, de attól kezdve motoszkált az agyamban, hogy visszafelé utamban megállhatnék egy kis tanulmányozásra. Hát néhány órával később ott találtam magamat a parkolóban egy folyamatosan növekvő, kíváncsi várakozással és egy kezdődő erekcióval. Ahogy beléptem az üzletbe és elkezdtem böngészni a magazinokat a polcokon, a felizgulásom hirtelen kiteljesedett. A figyelmemet különösen lekötötték azok a kiadványok, amelyekben a nők buktak rá a férfiakra. Nem sokára, miközben azon igyekeztem, hogy elrejtsem kiteljesedő vágyakozásomat, hátra tévedtem a bolt belsejébe, és ott felfedeztem a peep – show kabinokat. A lehető leggyorsabban váltottam aprópénzt és nekiindultam a sötét folyosónak, ahol kis piros égők világítva jelezték, hogy a kabinoknak legalább a fele foglalt. Kiválasztottam egy üres kabint a folyosó legvégén, beléptem és gondosan bezártam az ajtót mögöttem.

Abban az időben még nem jött el a videó – kabinok korszaka. Ehelyett mindegyik kabinban volt 2 pénzzel működő mechanizmus, amelyek külön – külön működtettek egy – egy 8 mm – es normálfilmes vetítőt és azokban futhatott folyamatosan a végtelenített némafilm.