Beteljesült vágy 1. rész

A kanapé nagyot nyikkan, ahogy belevágódom a közepesen elnyűtt párnái közé. Elégedett sóhajjal hajtom hátra a fejemet lehunyt szemmel. Kimerülten az egész napos strandolástól a családi szabadság első napján. Hallom, ahogyan Rita, a kedvesem szokásához híven nem túl lelkesen motoszkál a bérelt lakásunk konyhájában, valószínűleg vacsorának valót keresve, majd mikor nem talál azonnal ehetőt, borzasztó átkokat szórva lát neki szendvicset gyártani. A helyzet az, hogy ez az én felvállalt feladatom az év szürke hétköznapjain, de megmondtam, a nyaralásunkkor ez nem így lesz. Ezen kijelentésem nem aratott indulás előtt nagy sikert, de hát néha férfinek kell lenni, a teremburáját, he!
– Api, nagyon fáj a fejem! – nehezedik rám egy ötven kilónyi, bársonyos, de a szokásosnál melegebbnek tűnő test. A nevelt lányom lopakodott hozzám és öt évnyi szokásának megfelelően csüccsen az ölembe. Tizenegy volt, amikor összejöttünk Ritával és borzasztóan szeretetéhes és folyton bújó, érintésre vágyó lány volt az első perctől kezdve és ezt nem nőtte ki az elmúlt idővel sem. Hiába lett tizenhat éves, olykor tomboló és kibírhatatlan kamasz, a legrosszabb periódusainkban is a legváratlanabb pillanatokban jelent meg és feküdt közénk az ágyunkba, vagy ült az ölembe karjait a nyakam köré fonva, miközben kedvenc fotelemből néztem a sorozatomat vagy szezonban az NFL meccseket.
– Napszúrásod lehet, mondta anyád, hogy hord azt a kalapot. – söpröm félre barna félhosszú, a tenger vizétől még csapzott haját és simítom kezemet a homlokára. Nézem a bájos pofiját, ami tökéletes mása Ritáénak. Kreol bőr, ami fél óra napozás után annyit sötétedik, amihez nekem két hónapot kellene szoláriumba töltenem. Pisze orr, kicsit széles állkapocs, általában dacos barna szemek, amik most álmosan és fátyolosan néznek rám, amíg fáradtan le nem csukódnak. Eltolja a kezemet és szusszanva a mellkasomra dől.
– Timi, ne itt aludj, légy szíves! – morgom rosszallóan és igazából teljesen feleslegesen, mert mindig ez van. Ez a csepp boszorka szokásához mérten öt másodpercen belül képes mély álomba merülni. Ez pedig, ha párosul egy megfázással, betegség aprócska legyintésével még fel is gyorsul. Mire a mondat végére érek, már a mellkasomon szuszog. És ilyenkor legfeljebb egy vödör jeges víz segítségével lehetne csak magához téríteni a következő fél-háromnegyed órában.