Azok a boldog kilencvenes évek 6. rész - Márti és a Dán

„Bár kreol bőre rögtön elárulta származását, Mártit igencsak megbámulták a férfiak. Hollófekete haja, sötét szeme, rúzs nélkül is vöröslő ajkai a Káma Szútra lapjain szeretkező szépségekhez tették hasonlatossá. Indiai sorstársaihoz hasonlóan ő is hamar megtanulta mi mindenre használható puha szőrrel keretezett hasadéka. A bátya egyik haverja volt az első, aztán mások is jöttek. Az öcsikéjével is szeretett játszani. Miközben a kukkiját szopogatta, az lelkes kiscicaként nyalogatta punciját. Sajna a vidám gyerekkor hamar véget ért. Miután bezárták azt a bányát, ahol apja dolgozott a család szétesett. Anyja és nővére visszatért a legősibb mesterséghez, faterjét egy kocsmai verekedésben megkéselték, a többi testvére meg egymásután köddé vált. Ő járt a legjobban, a nagynénjéhez került, aki rendesen bánt vele, iskolába járatta. Itt ismerkedett meg és lett Emese és Erika „titkos” barátnője (a szüleik tiltották, hogy a lányaik vele lógjanak, nehogy „elrontsa” őket). A suliba hamar kiderült, hogy a bár a „franciázáshoz” is ért – ezt az igazgató is, aki egyszer megleste masztizás közben is tanúsíthatja – kiváló a . Könnyedén tanult meg angolul és németül, a magyarból irt fogalmazásainak pedig csodájára jártak a tanárok. ”
Felpillantok – na, jó ez azért már túlzás – igaz, hogy emlékirat szubjektív műfaj, de azért ne nagyzoljak. Amúgy is, talán azzal kellett volna kezdenem, hogy miért is fogtam neki memoárt írni.
„Márti nagynénje, alacsony, kicsit duci, nő volt. Takarítónőként dolgozott az iskolába. Keresetét – főleg nyáron – bejárónőskődéssel egészítette ki. Mostanában egy holland családnál dolgozott, akiket a hatalmas, szabad tér, (állítólag otthon náluk olyan zsúfolt minden), és a termálvizes fürdők vonzottak hozzánk. Néha Márti is elment segíteni neki. Luuk – a családfő, mindig nagyon kedvesen bánt vele. Először azt hitte, hogy, csak azért mert meg akarja dugni, alacsony, vékony, de jól karbantartott ötvenes férfi volt, de kiderült, hogy csak ilyen a természete. Felesége Ella nagydarab, szőke, szilikon mellű, tetovált „szépség” volt. Szerencsére Annával – nagynénjével jól kijöttek.
Egy kedd este – vakációjának harmadik hetében – amikor belépet a kapun, Luuk, intett, hogy maradjon csendben, majd megragadta a kezét és a hátsó kertbe ráncigálta. – Hát ez meg mit akarhat? – Csodálkozott Márti.