Illúzió

Végre eljött ez a szép őszi nap is. Már alig vártam, hogy este a bárban iszogathassak. Egész nap csak ezen járt az eszem: vajon lesz olyan csaj, akinek bejövök? És fordítva? Egyfajta idegesség keveredik bennem, olyan elemi vággyal, ami sokkal erőteljesebben van meg bennem, mint a félsz, h mi lesz, ha...

Nagy nehezen eljött az este. Persze a legszexibb fehér neműmet választottam, és leborotváltam a lábam. Azért elég gáz lenne szőrös lábbal megjelenni. Az előkészület, olyan volt, mint mikor vizsgázni mész, és ott van benned egy jó adag drukk. Reménykedsz, hogy a tudásod elég – reménykedtem, hogy a vonzerőm és a kisugárzásom megfelelő lesz.
Mikor az utcán sétáltam a bár felé, egy részem azt mondta: Héj, Anna ezt nagyon nem kéne, elvégre mégis csak keresztény vagy, a másik felem pedig – pont leszarta. Örült, hogy végre szabad lehet, s nem korlátozza semmi a beteljesülésben. Ennek az örömével érkeztem meg a bárba.
Tudtam, hogy ahhoz, hogy oldott tudjak, lenni legalább becsípve kell legyek. Ahhoz meg keverni kell a , vagy tetemes mennyiséget kell inni. Leültem egy kellemesen félreeső helyen, a pult sarkában. A kiszolgáló csaj, nagyon készséges volt. Valószínűleg, láthatta, hogy abszolút tapasztalatlan vagyok, ezért azt mondta, hogy nyugi van, csak igyam meg ezt. Gőzöm sem volt arról, hogy mit adott, de a kezdeti teljes zavartságomat szinte teljesen megszüntette. De azért még lazának nem voltam mondható. Elégedett voltam a kinézetemmel, és ez adott némi önbizalmat, de azért paráztam, hogy mi van, ha hoppon maradok. Szerencsére nem kellett sokáig aggódjak ezen, mert kb. a 5. felesem után, mellém ült egy igen vonzó lány. Azt mondta, héj, önts még egy kört nekünk – így kaptam a pultos csajtól még egy felest. Ekkor elég fesztelennek éreztem már magam. A lány hihetetlen oldott volt. Megtudtam, hogy Hannának hívják, és, hogy turizmus-vendéglátást tanul. Úgy kb. 4-5 evvel lehetett nálam idősebb. Végtelenül vonzó lány volt. Nem csak a kinézete, hanem a kisugárzásában is volt valami végtelenül megragadó. Talán a hangja, vagy a kedvessége, azok a szemek, amelyek olyan odafigyeléssel tudták fürkészni az enyéimet. Volt ebben valami egészen hátborzongató, s egyben mégis kellemes.