29. születésnapom 9. rész

Mit tagadjam, volt mit megemésztenem hazafelé. Elképzeltem Zsu-t szeretkezés közben, de mindig csak részek villantak be. Ekkor fedeztem fel, hogy én még csak Hugival láttam őt szeretkezni, de az nem az igazi. Azért voltak fenntartásaim. Magamban Péterrel is sikerült megbarátkoznom. Hugit kivirulni láttam mellette. Aztán Hugira is vágytam már, mit tagadjam, de úgy látszik, hozzá már csak úgy férhetek, ha Péter is jelen van. Akkor már Zsu sem hiányozhat.
Hazaérve Zsu egy fotelban olvasott. Hozzásiettem, megcsókoltam.
– Éhes vagy? – kérdezte.
– Igen. Te ettél már? – kérdeztem vissza.
– Még nem, Téged vártalak.
Azzal kiment a konyhába. Követtem. Már meg is volt terítve, csak kitette a kaját. Hideget ettünk.
– Nem is kérdezed, hogy miért ilyen későn értem haza?
– Reméltem, elmondod.
– Hugival volt találkám. Egyértelművé tette, hogy már hármasról szó sem lehet. Csak ha mind a négyen...
Félve néztem rá, hogy mi lesz a reakciója. Azt azért éreztem, hogy nagyon vágyok rá. Nadrágom igencsak feszült elöl.
Valójában nem lepődött meg, nem is mutatott semmilyen érzelmet.
– Tudod a múltkor erről beszéltünk. Ha az ember szerelmes... akkor már nélküle elképzelhetetlen bármi más. Mit mondtál neki? – kérdezte.
– Nem nagyon tudtam mit válaszolni. Azt mondtam, majd veled megbeszélem...
– És most megbeszéljük?
– Hát igen... beszélnünk kéne róla... tudod milyen nehezen viselném, ha te mással... – nyökögtem.
– De hát akkor meg van beszélve. Szó sem lehet róla! – summázott.
– Azért ez nem ilyen egyszerű... Hugi kiosztotta a fejemet..., hogy önző vagyok... meg ilyesmi...
– És? Ha nem bírod elviselni?...
– Nem akarok önző disznó lenni... te annyira toleráns vagy velem, és mindent megteszel a kedvemért... és tényleg nem láttalak még csak Hugival szerelmeskedni... és csodálatos lehetsz közben... és úgy gondolom, hogy kipróbálhatjuk, ha te is akarod! – Ezt a végét már határozottan mondtam.
Fürkésző tekintettel nézett rám, de láttam a szemében megcsillanni valamit, ami arra biztatott, hogy nem utasítja vissza ezt a lehetőséget.
– És Hugi már azt is eltervezte, hogy mikor és hol? – kérdezte.
– Nem, erről nem esett szó... – gondolkodtam el rajta én is.