Szingli pörgés 2. fejezet - Külföldi szeretők 38. rész

Szerda

Enzo megtartotta ígéretét, és a napokban felhívta Lorenát. Megbeszéltek egy randit, ami egy délutáni kávézást jelentett a belvárosban. A lány örömmel ment bele a dologba, pedig ezelőtt soha nem találkozott direktben egy olyan pasival sem, akivel korábban volt már egy éjszakás kalandja. Sőt, még telefonszámot sem adott meg senkinek, leszámítva azt az esetet, amikor valaki egy hamisat kapott meg tőle. Most valamiért mégis lelkesen, illetve kíváncsian várta a randevút.



A meghívás nem akármilyen kávézóba, hanem az egyik fővárosi Starbucksba szólt. Lorena a teraszrészen bolyongva, szabad asztalt keresett magának. Leült, majd nem sokkal később meglátta a fekete szövetnadrágot, valamint barackszínű inget viselő férfit, amint épp felé tart. Puszival köszöntötték egymást, aztán leadták a rendelést. A nő egy üvegből készült, talpas, füles pohárban kapta meg tejszínes, fahéjas kávéját.
– Tetszik a felsőd – bókolt Enzo a lány piros topjára mutatva.
– Köszönöm – mondta mosolyogva Lorena.
– Jól áll neked a piros, de ezt már a múltkor is észrevettem.
– Igen, valahogy sejtettem, hogy ez a szín bejön neked – árulta el bólogatva a nő, a múltkori dugásra utalva.
– Egyébként nem is kérdeztem. Mivel foglalkozol? – kérdezte az olasz.
– Egy boltban dolgozom eladóként. Elég unalmas munka, és nem is túl rugalmas a beosztásom. Egy ideje már váltani szeretnék – magyarázta Lorena – Már csak azért is, mert már a főnökeimnek szúrja a szemét a túl sok szabadságkérés meg a még több hétvégi betegállomány – tette hozzá mosolyogva.
– Megértem. A kereskedelem sajnos már csak ilyen. Mire szeretnél váltani?
– Egyik barátnőm már fűzz egy ideje, hogy menjek oda, ahol Ő van. Ez egy irodai meló lenne, itt Pesten.
– Az egyértelműen jobban illene hozzád – jelentette ki jó kedélyűen a férfi – Örülnék, ha egy ilyen csinos titkárnőm lenne – vallotta be közelebb hajolva, illetve továbbra is mosolyogva. A kávé elfogyasztását követően üdítőt kértek maguknak, azután pedig a napsütéses időjárást kihasználva, sétálva mentek a nem túl messze lévő szálloda felé.