Munkásszálló

Az utolsó pillanatban találtam szállást egy lepukkant munkásszállóban. Nem erre számítottam, amikor egy kemény vita után otthagytam a szülői házat és felköltöztem a fővárosba, de a semminél, vagy éppen egy huzatos aluljárónál mindenképpen jobb volt az én kis szobám melybe, egy ágyon, asztalon és szekrényen kívül más nem fért el... én is csak azért mert nem elég vékony vagyok. A zuhanyzóra a folyosó végén találtam rá. Ez utóbbi voltaképpen egy egyszerű terem volt, melyben szakadt műanyagfüggöny darabok voltak hivatottak megvédeni a tussolók magánszféráját. Ez utóbbit sértette meg első ismerősöm, Anti, rám köszönt mosdás közben. Önkéntelenül hátra fordultam. Kopaszodó, zömök testalkatú, pocakos férfi állt mögöttem. Hanyagul a vállára dobott törülközője persze semmijét sem takarta el igazán. Bár valószínűleg apámnál is öregebb volt, de széles karja, izmos mellkasa nem mindennapi erőről tanúskodott. Amikor egy pillantást vetettem izmos combja közt logó méretes farkára, éreztem, hogy elpirulok. „Te vagy az új fiú? ” kérdezte. Kezet fogtunk, majd mindenki ment a maga dolgára. Mégis, amikor visszafordultam, az volt az érzésem, hogy megbámulja a seggemet.
Este éppen hazajöttem a Mekiből, amikor kopogtak az ajtón. Ő volt az. Meghívott egy . Átmentem hozzá. A aztán kólás lett, de jót dumáltunk, miközben a TV-ben két focicsapat próbálta eredménytelenül begyötörni a labdát a másik kapujába. Elmondta, hogy egy építkezésen munkavezető és megértően bólogatott, amikor elpanaszoltam neki, hogy a miután megbuktam az érettségin a szüleim állandó vádaskodása pokollá tette az életemet. Ezért is hagytam ott őket, és bár egy gyorsétkezdébe dolgozni nem tekinthető karriernek, de ez csak az első lépés. Közben a meccs véget ért, és az én fejjem egyre jobban kóválygott a .
– Meleg van mi? – lehelte a fülembe Anti és lehúzta a bokszerét. Megkövülten bámultam éledező farkát. – Tetszik ugye? – kérdezte és hatalmas kezével megfogta a tarkómat. – Én is odavagyok a formás, keres seggedért.
– De én... nem vagyok... – kezdtem, de félbeszakított.
– Nem baj – vigyorgott rám – majd én, megtanítlak mindenre. A dutyiba jó pár hozzád hasonló csávót törtem be. Először persze tiltakoztak, aztán meg alig bírtam levakarni őket magamról.
– Ttte... te... – dadogtam – börtönbe voltál.