Hála

Sopronban voltam katona, eléggé összetartó kis csapat voltunk, mindenki jó arc volt, a legjobb barátom meg az ezredírnok. Így amikor, már "öregek" lettünk, állandó kimaradásunk lett, a hétvégéket meg általában otthon töltöttük. Mivel az írnoksrác, Pali bicskei volt, én meg pesti, egy kis kitérővel minden pénteken hazavittem autóval. A szüleivel rendszeresen találkoztam, össze is barátkoztunk, főleg az apját tartottam jó fejnek.

Palinak volt egy húga, Heni. Eléggé formás, szemre való, kis tizennyolc éves csaj volt. Sokszor álmodoztam róla, hogy egyszer megdugom, de sajnos nem lett belőle semmi.

Utolsó eltávozásunkon szintén beugrottam hozzájuk. Pali lepakolt a szobájába és már rohant is a barátnőjéhez. Heni nem volt otthon, és Pali bácsi is hamar elment, mert éjszakás volt az őrszobán. Így kettesben maradtunk Irén nénivel. Most tudtam csak igazából megnézni magamnak.

Heninek volt honnan örökölnie a bájait. Negyvenes éveinek inkább a végén, mint a közepén járó formás, nagy mellű, igazi dugni való asszony volt. El is merengtem rajta, hogy milyen lehet vele az ágyban. Mit mondjak, olyan merevedésem lett, hogy nem mertem fel állni az asztaltól. Amikor egy kis idő múlva lelankadt férfiasságom, kimentem kezet mosni, mert Irén néni egy kis borsófőzelékkel, amit amúgy is nagyon szeretek. Az elém tett adagot befaltam, majd kértem egy pohár vizet. Irén néni megkérdezte, hogy hideg víz van a hűtőben, az jó lesz – e. Mondtam, hogy persze, erre ő felállt az asztaltól, és a hűtőhöz ment. Lehajolt, és ahogy így ránéztem láttam, hogy a szoknyán keresztül kirajzolódik formás, kis segge.

De a legnagyobb ledöbbenés csak most ért. Tangát hordott. Az előbb még lankadt farkamból egyből ágaskodó dárda lett. Tudtam, ha most felállok az asztaltól vége mindennek, és én nem tudok tovább büntetlenül szemlélődni. Irén néni visszaült az asztalhoz, én pedig egy hajtásra megittam a vizet. Közben próbáltam másra koncentrálni, mert lassan indulnom kellett volna, ha még emberi időben haza akarok érni. Bár az is igaz, hogy már rég voltam nővel, és ezt az alkalmat nem akartam kihagyni, hátha lesz belőle valami.

Úgy gondoltam, ha akarok valamit, akkor nekem kell megtennem az első lépést.