Menekültek

Nem voltak koszosak, hiszen rendszeresen küldtük őket mosdani, de testük fura, szokatlan szaga megmaradt. A japánok szerint mi, fehér emberek kifejezetten büdösek vagyunk, mi meg ezeknek az afrikaiaknak szokjuk nehezen meg az „illatát. Amikor elvégeztem az orvosi egyetemet, persze nem arról álmodtam, hogy „menekülteket” fogok vizsgálgatni egy nevenincs táborban Németország egyik eldugott sarkában. Ráadásul a diplomámat, sem akarták elismerni, így hivatalosan csak kisegítő személyzet vagyok. Az is igaz persze, hogy a jutalékokkal, még így is többet keressek, mintha otthon egyszerű falusi orvosként... mert azért attól igencsak távol álltam, hogy summa cum laude diplomázzak. Így is egy rosszul sikerült házassággal elpocsékoltam több mint tíz évet az életemből. A vállasom után döntöttem úgy, hogy elegem van. Felégettem magam mögött azokat a bizonyos hidakat és eljöttem.
Egy régi szovjet katonai laktanyát rendeztek be nekik. A légkondi persze nem mindig működik, de ettől eltekintve egész úri módon élnek itt. A egy civil szervezet tartja fenn elsősorban a fiatalkorúak számára, de van itt például olyan 14 éves „fiúcska”, akinek olyan izmai vannak, hogy a Terminátor is megirigyelhetné őket.
– Hellóka – lépett be a rendelőbe Helga – találkoztál már Malikkal?
– Melyikkel? – Vigyorogtam rá, hisz ez a név olyan gyakori náluk, mint nálunk az István.
– Tegnapelőtt érkezett – olyan teste van, mint egy görög márványszobornak. És a farka! Alig várom, hogy megdugjon.
A negyedik évtizede végén járó Helga afféle bajor illő megtermett nő és, bár a szabályok szigorúan tiltották, miután átestek a kötelező egészségügyi vizsgálaton mindent megtett, „vendégeink” jól érezzék magukat. És nem csak ő.
– Hogy bírod ki? Itt vannak ez a kanos fiatal csávók, akiknek egyéb vágyuk sincs, mit hogy megbasszanak egy fehér puncit, te pedig játszod itt a zárda szüzet. Tán csak nem vagy leszbi?
– Francokat – vörösödök el – de ez akkor sem...
– Ne gyere itt nekem a szabályokkal. Így legalább nyugi van, és nem egymás kinyírásával szórakoznak. Na, te tudod. Amúgy meg azért jöttem, mert a doki akar beszélni veled.
A doki, Manfred Werner, egyben az intézet igazgatója, afféle zsebnapóleonként irányította az intézetett.