Azok a boldog kilencvenes évek 3. rész - Hédi, a buja anyuka

Sándor elkapta tekintetét az útról, és egy tizedmásodpercig felesége érett szépségét csodálta. Aztán megrázta a fejét, és elmosolyodott.
– Micsoda telhetetlen kis nőci vagy!
– Ezt most miért kaptam? – fortyant fel sértődött, védekező hangon Hédi, bár férje kihallotta a felháborodottság mögött bujkáló mosolyt.
– Nem volt neked elég az otthoni menet?
– Ó, dehogynem! – vigyorgott Dani édesanyja.
Testhelyzetet váltott, Sándor hallotta, ahogy bőrszoknyája csikorgó hangot ad ki a hatalmas kamion ülésének huzatán. Látómezejének szélén megjelent párja hosszú combja, ahogy kinyújtóztatta lábait, s egyszeriben észrevette, hogy Hédi valamikor az este folyamán elhagyta a harisnyáját. Nem ez volt az első ilyen eset. Mezítelen combja árnyékba borult, majd előtűnt újra és újra, ahogy odakintről elsuhanó árnyak vetültek rá. A műszerfal órája szerint néhány perccel három előtt jártak. Az úton kizárólag kamionok robogtak, többségük a külső sávban, ő azonban mégsem mert hosszabban oldalra pillantani, hogy megcsodálja az asszonyt.
Felesége közelebb húzódott hozzá, keze végighaladt a nadrágján, s megállapodott középen. Forró hangon súgta oda neki:
– Talán mégsem.
Tenyerébe fogta Sándor érdeklődésének felhorgadó bizonyítékát, s könnyedén végigsimított rajta, majd ujjait a felmeredő pénisze köré fonta, és gyengéden megszorította a hímtagot. Érintése könnyed volt most is. Olyan pillekönnyű ujjakkal játszott a férfi szerszámán, ahogy a hárfások pengetik a húrokat.
Sándor nagyot sóhajtott, egy pillanatra oldalra nézett az útról, ahol szakadatlan sorban igyekeztek mellettük a kamionok, megvilágítva a közlekedési táblákat. Hősies erőfeszítéssel, s a szándékoltnál jóval több sajnálkozással hangjában odébb tolta Hédi kezét.
– Most nem lehet – dünnyögte.
Hédi már a középiskolában sem apácaként viselkedett, de az utóbbi időben nagyon elszaladt vele a ló. Az asszony azokat a gyógyszereket okolta, melyeket egy németországi korházban kapott, amikor váratlanul elvetélt. Sándor TIR sofőrként, maga sem volt egy szentfazék, de az utóbbi időben egyre többször gondolt már arra, hogy felesége sem veszi már komolyan a házassági fogadalmát.
Összegömbölyödött az ülésen. Sándor egy pillanatig azt hitte, hogy karba fonja a kezét, és sértődötten hátat fordít, de meglepetten észlelte, hogy Hédi a ruhájával küzd. A kiskabát került le elsőként, s látni engedte csupasz vállát és mellét. Puha keble izgatóan ringott a fel-felvillanó fényben.