Aran(y)ka és én 4. rész 1. fejezet

Szóval, folytatom ott, ahol az előző rész végén abbahagytam. Hátra volt még két teljes napunk kettesbe Aranykával, mielőtt a szüleink hazaérnek.

2000. július 26.
Reggel úgy ébredtem, hogy karjaimban az a gyönyörű lány, akiért úgy odavagyok, alszik éppen, ami boldogsággal öntötte el aprócska szívemet. Néztem is percekig a gyönyörű testét, amit csak egy bugyogó takart (rajtam is volt egy bokszer). A teste gyönyörű, a bőre bársonyos, mintha csak frissen jött volna ki a zuhany alól, egyszerűen nem bírtam magammal és elkezdtem őt simogatni, csókolgatni. A farkam pedig elkezdte jelezni, hogy ő is jelen van és érzékeli a dolgot. Erre elkezdett a drágám is ébredezni, aki viszont a kezével jelezte először ezt, mégpedig úgy, hogy elkezdte masszázsba részesíteni a farkamat. Aztán megcsókolt, majd elkezdte csókolgatni a nyakamat, a mellkakasomat. Aztán megérkezett a szájával az ágyékomhoz, majd kezelésbe vette az eddigre már a plafont sírölő farkamat is. Nagyon érzékien csinálta. Élveztem minden egyes másodpercét. Aztán egyre hevesebbre sikerült a péniszem kezelgetése a gyönyörűségem részéről. Nem is kellett sok nekem és elélveztem. Folyt is a sperma a faszomból, mint a gejzír, mégpedig egyenesen Aranyka szájába (és testére is jutott belőle). Hát a nyelés nem volt egyszerű dolog az adag és hőmérséklet miatt sem. Aztán felkeltünk és elmentünk lezuhanyozni, de valahogy nem tudtunk teljesen elszakadni egymástól. A folyó víz alatt újabb romantikus csókba egyesültek ajkaink. A csók nagyon finom volt. Aztán kicsit még elhülyéskedtünk a víz alatt, majd megtörölköztünk és támadásba vettük a szobáinkat. Néhány perc múlva jön át Aranyka hozzám. Ő rajta egy gyönyörű UV zöld top, egy rózsaszín térdnadrág volt. Én még mindig derekamon a törölközőbe álltam a szobámba a szekrény előtt.
– Drágám! Nincs kedved bemenni a városba?
– Már megint? Miért?
– Tudod, hogy holnapután érnek haza anyuék és anyukádék is. Holnapra és holnaputánra meg esős időt jósolnak. Főzni való pedig nincs itthon annyi, hogy tudjunk valamit főzni, mire hazaérnek. De egyedül meg nincs kedvem menni.
– Jó! Akkor összekapom magam és indulhatunk. válaszoltam
Ekkor elővettem egy narancsságra pólót, egy szürke rövidnadrágot és azt felhúztam magamra.
– Kész vagyok, mehetünk! szóltam
– Rendben! Gyere! szólt vissza