Azok a boldog kilencvenes évek 2. rész - Réka és a lányok

Nem könnyű úgy kopogni, hogy közben egy megrakott tálcát egyensúlyozol a kezedben, de nekem szerencsére sikerült. Nem hiába szokott a nagyi megdicsérni, hogy milyen ügyes vagyok. Sőt. Tegnap kénytelen volt bemenni a korháza a barátnőjéhez és rám bízta a panzió irányítását. Jó persze itt van még a szakács néni is, meg hát még csak 5 vendégünk van... De akkor is! Ez már valami!
Beléptem a félhomályos szobába. Óvatosan letettem a tálcát a kis asztalkára, és indultam, hogy kinyissam az ablakot, mert valamilyen fura füstszagot éreztem, amikor az ágyra pillantottam. Két test feküdt benne. Az egyik Anita volt a németországi vendégünk a másik egy ismeretlen nő. Döbbentem bámultam rájuk. Mindketten meztelennek voltak és egymást átölve szundikáltak. Életembe nem láttam még pucér lányt... persze fiút se. Apuka szerint az új termálstrandunk csak bajt hozz ránk, mert az idetóduló züllött nyugatiak lerombolják mindazt, amit az elmúlt évtizedekben létrehoztunk. Anyukám, aki most éppen Bécsben ápolónő, erre azt mondta, hogy egy olyan ember ne dumáljon, aki még Kádár temetésére is elment.
– Szia, hát te ki vagy? – kérdezte rekedtes hangon az idegen.
– Én... – pördültem meg – Réka, hoohooztam a reggelit – dadogtam elvörösödve.
– Köszike, – mosolygott rám – Amy vagyok, ne húzd félre a függönyt, hagyjuk még Anitát aludni, nagyon kifárasztottam az éjjel.
– Rendben. Akkor később visszajövök a tálcáért – hadartam és már indultam az ajtó felé, amikor elkapta a kezemet.
– Várj egy picit. Beszélgessünk. Miért reszketsz?
– Én... – végül kiböktem az igazat – még nem láttam meztelen embert...
– És – húzott közelebb magához – tetszem neked?
– Persze – fordítottam el a fejemet.
– Kérdez nyugodtan. Látom, hogy kíváncsi vagy valamire.
– Mi az a melledbe? – böktem ki nagy nehezen
– Piercing. Kiemeli a mellbimbómat. Érzed milyen szép kemény tőle – mondta és kezemet a jobb mellére helyezte.
Elöntött a forróság, először gyorsan el akartam kapni, de olyan jó érzés volt, hogy egy szemhunyás múlva már nem attól féltem, hogy meg kell érintenem meztelen testét, hanem hogy nem simogathatom tovább bársonyos bőrét.
– Most te jössz! Látni akarom!
– Mit? – kérdeztem értetlenül.
– Húzd fel a trikódat!
– Nem lehet – húzkodtam.
– Ha nem akarod, ok. – vált élessé a hangja – Elmehetsz. – fordult barátnője felé.