Bizalmi kérdés

Ülök a verandán kezemben egy , aminek ugyan mondták a nevét, de nem jegyeztem meg, viszont roppant finom és alattomosan erős. Alig értem az első pohár végére és kicsit beszűkült a tudatom. Laposabban pislogva nézem a lenyugvó napot, ami fantasztikusan vörösre festi az eget és a tó felszínét, aminek a partján húzódik meg sok tucat hatalmas lombkoronájú fa árnyékában a méregdrága villa, amiben vendégül látnak a főnökeim. Régen és sokat küzdöttem ezért. Maroknyi ember részesül ebben a tisztességben és minden esetben a vége egy beosztás a legmagasabb pozíciók egyikébe a cég vezetésében. Nem hazudok magamnak, ha kiderül, hogy mind kettejüket ki kell elégítenem az ánuszommal, nosza rajta, mert az említett beosztás mellé annyi fizetés, osztalék és egyéb juttatás jár, hogy egy év után akár nyugdíjba is vonulhatnék így negyven évesen.
Kéz nehezedik a vállamra és Zoltán lelkes hangja robban a fülemben:
– Tetszik, mi? Mintha ököllel vágtak volna prosztatán, amikor ki kellett fizetni ezt a házat, de most már nem adnám semmiért! – leveti magát a mellettem álló napozóágyba, ami nagyot nyekken a mázsás test alatt. És nem lottyadt mázsa, hanem masszív izomkötegek 100 kilója. Barna haj, festve, hiszen közeleg az ötven felé és hiú, markáns arc, ami nem annyira a születési adottságai miatt markáns, mint inkább a ráköltött pénztől. Tetoválás mellkason, vállon, vádlin, ahogy azt megkívánja a vagány milliárdos sablonja.
Reccsen a harmadik ágy is, ahogyan nyögéssel lehanyatlik Tamás rája. Bár édes testvérek, és talán húsz éve még hasonlóan sportos volt, viszont mára az öcs megszámlálhatatlan hektoliter fogyasztásának köszönhetően hatalmas eresztett. De szemtanúja voltam, hogy aki azt gondolja ez az ember egy tunya, könnyen verhető ember az nagyot csalatkozik, amikor magához tér a mentőben. Fiatalon kosarazott, majd bokszolt. Közel két méteres és a vádlija valami elképesztően vastag. Én ekkora testet olyan villámgyorsan mozogni csak az Animal Planet-en láttam, mint ahogy ő ugrott a kedvesét három srác közé és aztán hármat villámlott, aztán hívtuk a 112-öt, hogy takarítsák össze az összetört, immáron bétahímeket. És mindezt a 25 kilónyi hassal. Szóval örülök, hogy nem mozdultam rá Anikóra, amikor vele dolgoztam, pedig nem kevés kétértelmű mosoly és pislogást eresztett meg felém. De én biz szeretem az egészségem.