Vágy a sötétben

Izzadt test feszül a bőrömnek. Fülem melletti lihegése az agyamig hatol, miközben merev férfiassága ütemesen jár hüvelyemben. Ki és be, egyre gyorsuló tempóban. Nekem is át kellene adnom magam a pillanatnak és csak élvezni a testét, ahogy ő teszi az enyémmel. De elmém messzire kalandozik. Szinte már kívülről látom magamat.

Egyáltalán, mit keresek én itt? És ki ez? Ki ez, aki rajtam fekszik? Ahogy belegondolok, igazából még csak a neve sem jut eszembe. Hol ismertem meg? A klubban? Vagy a folyosón futottam össze vele? Esetleg a menzán? Már nem is tudom. Mindegy is. Már egy ideje nem tartom számon az ilyen dolgokat. Mindegyik fickó egyforma végül is. Az arcok elmosódnak az emlékezetemben. Nem is törekszem arra, hogy megjegyezzem őket. Nem érdekel, kicsodák. Ha nem túl vonzó, az se nagy baj. Nem baj, amíg engem akar, még ha csak egy éjszakára is. Tulajdonképpen az elmúlt hónapokban többet aludtam férfival, mint egyedül. Nem számolom, hányan voltak és talán meg sem ismerném őket, ha ismét összefutnánk.

Pedig valahányszor találkozok egy újabbal, akinek ott a szemében valamiféle vágy irántam, mindig reménykedek, hogy talán majd ő. Talán majd ó képes lesz rá. Talán majd ő megszabadít. Odaadom magam, nem kell sokszor kérni, abban a reményben, hogy elmossa végre valaki az Ő emlékét. De nem érzek semmit, csak ürességet. Nem számít, hogy valaki mennyire nagy lepedőakrobata, nem számít, hogy nagy egy farka, vagy kicsi, vékony vagy vastag, gyengéden csinálja-e, vagy vadul, állatiasan, elölről teszi-e be, vagy hátulról. Lényegtelen. Az egyetlen, ami biztos, az az üresség és a sötétség, ami örök. A magány és a hideg. Mert hiába van bennem a férfiassága, én még akkor is egyedül vagyok, fényévekre mindenki mástól. A fal, ami körülvesz, nem omlik le. Nem enged át senkit. A testemet megkaphatják, de az igazi valómig nem juthat el soha senki, mindegy milyen mélyre hatol a hüvelyemben. Hogy akkor miért csinálom, ha nem is élvezem? Valójában tudom élvezni.

Igen, ha becsukom a szemem és elképzelem, hogy nem ennek a tudom is én kinek a bőrét érzem, nem ennek a fickónak a lehelete csiklandoz és nem ennek a zihálását hallom, nem ezt a testet érintem.