Megdugtam anyám főnökét! - a férfi

Január volt, hideg téli idő. Egyszercsak a telefonom, anyám az. Nem volt szokása gyakran hívni, így meglepődtem. Azért keresett, mert megkért, hogy menjek el segíteni neki, mert a munkatársa megbetegedett és év eleje lévén hatalmas mennyiségű munkája van. Én akkor folyamatos műszakban dolgoztam, így minden másnap be tudtam járni hozzá az irodába. Az első nap az irodában épp ültem az asztalnál, amikor elviharzott mögöttem egy nagyon dögös csaj. Az első gondolatom az volt, hogy itt helyben szeretném magamévá tenni. Meg is kérdeztem anyámat, hogy ő ki, mire a válasz így szólt: A főnököm. De még itt szeretnék dolgozni egy darabig, úgyhogy türtőztesd magad, fiam – hanzottak el anyám szájából az óvatosságra intő szavak, amikor látta, hogy elmosolyodok. Harmadnap anyám be is mutatott minket egymásnak. Annyira dögös volt a csaj, hogy nem bírtam elhessegetni a gondolataimat arról, hogy milyen lenne itt, az irodában az asztalra felrakni és jól megdönetni. Ezt követően nem volt szerencsém megint bemenni anyámhoz, mert le kellett húznom a saját műszakomat. De a következő alkalommal anyám azzal fogadott, hogy érdeklődött utánam. Megkérdezte, hogy van-e valakim és úgy tűnt, hogy örült annak, amikor kiderült, hogy épp nincs. Gondoltam, mi veszteni valóm van... próbáltam a közelébe kerülni valahogy, ami nem volt nehéz, mert egyre sűrűbben járt be anyámhoz, hogy kérdezzen fontosnak tűnő dolgokat. Így nem volt nehéz beszélgetnem vele, majd néhány nap múlva már együtt ebédeltünk. Elmondta, hogy mennyit dolgozik és nap, mint nap éjfél előtt nem nagyon megy haza. Ekkor már csak egyedül van itt és a takarító személyzet az, aki tízóra környékén megzavarja nyugalmát. Ezt én felhívásnak vettem és eldöntöttem, hogy este visszajövök és meglátogatom.
Az irodába vezető főberáraton csak belépő kártyával tudtam bejutni. Ezt még idejében kiloptam anyám táskájából, gondoltam reggelig úgyis van időm visszacsempészni. Nekem nem volt kártyám, hiszen elméletileg nem is lehettem volna itt. Megvártam, amíg minden elcsendesül és olyan fél tíz tájékában elmentem a céghez. Láttam, hogy a kocsija még a parkolóban áll, így minden bátorságomat összeszedve elindultam befelé. Szerencsére nem hallotta, ahogyan nyílt a főbejárat, az ő irodája elég távol volt.