A legkedvesebb emlékem

A következő történetecske megtörtént eseményeken alapul, a helyeket valamennyire megváltoztattam.
Egy szép, és főleg igen meleg nyári napon, mivel rettenetesen unatkoztam otthon, éppen kocsikáztam városunk egyik felkapott, de abban az időben kifejezetten csendes üdülősorán. Azért szoktam az ilyen üdülősorokat látogatni, mert néha fantasztikus jó nőket láthat az ember fia igen lenge, "alig" fürdőruhácskákban. Furcsálltam, ugyan, hogy ebben az időben milyen kevesen vannak kint a vízparti telkeken, de aztán eszembe jutott, hogy igazából még nincs itt a szabadságolások időszaka, ezért egyből érthető lett a csend és a kevéske ember. Az üdülősor kb. 2 és fél kilométeres szakaszának háromnegyedéig eljutva mindössze három telken voltak kinn a tulajdonosok. Már – már kiértem a sor végére úgy, hogy vagy ötszáz méteren keresztül egy teremtett lelket sem láttam. "Na mondom, szépen vagyunk" gondolkoztam hangosan, mert senki nem volt, aki hallja, "sehol senki". Ekkor láttam valamit az utolsó előtti telek mólóján megcsillanni. Lelassítottam az addigi "idegtépően gyors" 30 km/órás sebességről sétatempóba, és érdeklődve figyeltem, hogy mit tár elém a sors.
Amit akkor láttam meg, azt, míg élek nem fogom elfelejteni.
Rövid szőke haj, kedves lányos arc, halványkék szemek, topmodell testalkat, feszes fenék, gyönyörű selymesnek tűnő bronz – barnára sült bőr, kb. 90 – es feszes, kerek mellek (a legszebbek, amiket eddig láttam), és a meglepetés: a bronzos bőr tulajdonosának ágyékrészén kis háromszög alakra nyírt, szőke punciszőr.
Annyira belemerültem a látványba, teljesen megigézett, hogy elfelejtettem kinyomni a kuplungot, és a kocsi az amúgy szinte síri csendben egy hatalmas, ordítóan hangosnak tűnő nyögéssel leállt.
Magamhoz tértem ugyan, de hát ugye akkor már teljesen mindegy volt.
Ültem a kocsiban, mint egy darab fa és imádkoztam, hogy a nő nehogy észrevegyen, mert ha nem jól veszi a kíváncsiságomat, akkor itt oltári nagy balhé lesz.
Akár Murphy törvény is lehetne, mert természetesen ő is meghallotta a kocsi leállását és a hang felé fordult, hogy megnézze mi történt. Mikor meglátta, hogy nézem, kedvesen rám mosolygott, és elindult felém, de nem vett fel magára semmit.