Töröld ki

Mr. C. becsukta maga mögött a főnök irodájának ajtaját.
– Ülj csak le, kedves barátom – a főnöke sosem volt az karót nyelt alak, valahogy mégis tekintélyt parancsoló és tiszteletreméltó volt a megjelenése, kiállása. Mr. C, éppúgy, mint a cég többi dolgozója, felnézett rá és már-már példaképnek tekintette őt ezért. Nem kellett megfélemlítenie senkit és mégis elérte, hogy tiszteljék. Mindamellett nem semmi, amit letett az asztalra. Hisz a semmiből építette fel az egész informatikai birodalmat, aminek a feje volt és vitte a hátán az egészet. Mr. C csak reménykedni mert benne, hogy egy nap ő is lehet olyan kiemelkedő egyéniség a maga területén, mint a főnöke. Bár, ami azt illeti, fiatal kora ellenére ő igencsak ambiciózus és öntudatos volt, hitte, hogy ha figyel és tanul, egész biztosan eléri a céljait. Elvégre a képességei megvannak hozzá. Ha valaki, ő bizonyosan sokra hivatott. De vajon melyik friss diplomás, húszas évei közepén járó, karrierista, egészséges önbizalommal rendelkező, lelkes pályakezdő fiatal ne gondolná így? Ő pedig tényleg hitte, hogy sokra hivatott. Minden területen. Ki, ha ő nem?
– Miben segíthetek, főnök? – a legkevésbé sem tartott attól, hogy bármi negatív sülne ki a számára ebből a beszélgetésből és bár természetesen megadta a kellő tiszteletet a felettesének, érezhető volt rajta némi lazaság is. Neki nincs félnivalója. Egy pillanatra sem gondolta másképp, mikor a munkahelyi vonal és a főnöke hívta, hogy fáradjon be az irodájába. Jól végzi a munkáját, ezt senki sem cáfolhatja meg. Legfeljebb kap valami plusz feladatot, vagy ilyesmi. De különben is minek gondolkozzon rajta előre? Majd minden kiderül, a főnöknek amúgy sem szokása kerülgetni a forró kását, őt ismerve úgyis mindjárt a lényegre tér.
– Gondolom, nem mondok neked azzal újat, hogy nagyra tartom, amit a cégért teszel. És nagy potenciált látok benned. Az elmúlt másfél évben többször bizonyítottad, hogy hasznos tagja vagy a vállalatunknak. És én, megkérdezhetsz bárkit, nem osztogatom csakúgy a dicsértet, kezdőknek különösen nem.
– Köszönöm, megteszem, ami tőlem telik – C. mindig is jól tudta kezelni az elismerést. Most sem jött zavarba tőle. Egyébként is tisztában volt azzal, mit gondol a főnöke a munkájáról.