Laurent - Részletek

Miranda:

Lefogadom, észre sem vették hogy eljöttem... Mindig csak Travis meg Troy meg az összes pasi a gimnáziumban... Kapják csak be! Az összes!
Miju már azon a szinten volt, hogy hangosan beszélgetett magával. Az osztálya a tengerparton nyaralt és a legmenőbb helyi klubban múlatta az időt, immár nélküle, de ez nyilván nem tűnt fel senkinek, olyan jól érezték magukat. Még a két legjobb barátnője, Trisha és Candy sem foglalkoztak vele különösebben, pedig ők oltották be induláskor, hogy nyomuljon rá Chris Stapletonra és végre valahára a csajok közül utolsóként ugyan veszítse már el a szüzességét. Ez ellen neki sem volt semmi kifogása mert kicsit unta már a “ szüzike ” becenevet, fel is készült a dologra egy dögös sötétvörös bikinivel és négy Margaritával, csak éppen a másik résztvevő nem volt ráállva a dologra. Vagyis a dologra rá volt állva, csak éppen nem vele.
Addig sétált a parton, amíg már nem látszódtak a dizájnelemként kitűzött fáklyák fényei. Először azt tervezte hogy visszamegy a faházakhoz és lefekszik, de az éjszakai fürdőzés jobb ötletnek tűnt. A világon senki nem volt már a parton, attól nem kellett tartania hogy valaki esetleg megzavarná a saját magával folytatott beszélgetését..

Annyira felbátorította az elfogyasztott tequilamennyiség hogy úgy döntött, nagylány lesz – legalább így, ha már máshogyan nem sikerült – és ledobva a bikinifelsőjét, félmeztelenül gázol a tengerbe. Azért alaposan körülnézett mielőtt meglépte ezt az ötletet, de továbbra sem látott egy teremtett lelket sem, pedig a telihold gyönyörűen bevilágított mindent. Gyönyörűen és sejtelmesen, már – már félelmetesen, de az úszó lány nem is gondolta, hogy bármi rossz történhetne vele.
– Jajj, mindenki olyan barna volt és gyönyörű...! – motyogta affektálva, miközben elindult immár félmeztelen egyre beljebb és beljebb. Jó pár métert haladt már a hideg vízben, amikor hirtelen rálépett valamire. Most először futott át az agyán hogy talán egy csontváz maradványa lehet, de ez csak egy pillanatig költözött a fejébe és már tisztult is ki az egyébként cseppet sem tiszta gondolataiból. Csak egy kagyló lehetett, semmi más! De azért úgy döntött, biztos ami biztos lemerül érte és a felszínre, hozza.
Nehezen tudta kihúzni a homokból, de végül sikerrel járt. Szép nagy példány volt, szinte kiugrott vele a vízből örömében, de a következő pillanatban el is hajította és szégyenlősen kapta a mellei elé a kezét, nem volt egyedül ugyanis. Egy férfi állt vele szemben.
– Bocsánat, én nem tudtam hogy van itt valaki... – suttogta zavarában, bár egy picit tetszett is neki ez az izgalmas jelenet. Félelmet még mindig nem érzett, pedig itt már ideje lett volna legalább egy kicsit elkezdenie aggódni. Az idegen szó nélkül állt vele szemben és nézte az arcát, nem úgy festett mintha bántani akarná. Talán egy pici mosoly játszott az ajkai körül, de egy hang nem hagyta el a torkát.
Miranda kezdetben csak lopva, később egyre bátrabban vette szemügyre a semmiből jött társaságát, akinek éppen derékig ért a tenger, és egyre erősebben kerítette hatalmába egy furcsa érzés. Az, hogy már látta valahol. Idáig viszonylag ura volt a helyzetnek, de amikor félig agyába belehasított a felismerés, szinte megbénult a döbbenettől.
– Laurent... – suttogta és remegni kezdett. Most már félt, határozottan. A víz mintha legalább tíz fokot hűlt volna körülöttük, a lány érezte ahogy újra és újra megborzong, az egész testét ellepte a libabőr..
A férfi még mindig őt nézte, majd teljesen váratlanul, egy óvatos mozdulattal megsimította a bal vállát. Mira erre ismét megborzongott, de most már nem a hidegtől. Szégyenlősen, de kíváncsian vette szemügyre Laurent arcát, majd lassan a testét. A legfurcsább pasi volt akit életében látott, tudta hogy nem kellene bámulnia de egyszerűen képtelen volt máshová nézni. Egyre hosszasabban időzött el enyhén szőrös mellkasán és ezzel párhuzamban egyre nagyobbakat nyelt. A férfi mintha megérezte volna hogy mi zajlik le benne, hogy fokozza ezt a “szexuális feszültséget”, közelebb lépett hozzá. Jóformán már csak Miranda szorosan keresztbefont karjai voltak közöttük és ez a helyzet őszintén megrémítette a lányt.
– Nekem mennem kell... – menekült volna el a part irányába, amikor Laurent gyengéden magához vonta, és puhán megcsókolta.
Nem csókolózott még sokszor, de a férfit könnyű volt követni, aki olyan ügyesen terelte el a figyelmét a karjairól és a karjait a melleiről, hogy egyszer csak azt vette észre hogy a meztelen felsőtestük összeér. El is tolta magától azonnal, miközben rémülten meredt Laurent kék szemeibe.
– Ezt nem szabad! – próbálta leginkább önmagát meggyőzni, mert a hormonjai pillanatok alatt elszabadultak. De miért is nem szabad? Nem erre készült? Ledobni magáról a gúnyos becenevét végre. Chris csak egy fiú volt de most itt állt előtte egy férfi, aki nyilván jobban értett mindenhez amit szex alatt értettek. Bárkivel persze ez nem jutott volna eszébe, de ez az illető nem volt “ bárki ”. Valami oknál fogva úgy vonzotta mint a mágnes a vasat, ráadásul olyan gyengéden és puhán csókolta, hogy még az ő tapasztalatlan és gyáva szívében is tüzet tudott gyújtani. Tüzet? Úgy érezte, lángokban áll az egész meztelen mellkasa.
Másodjára már ő kezdeményezett és felbátorodva a sikerén, a csók közben lassan simogatni kezdte Laurent testét. Csak a vízfelszín felett mert tapogatózni, de ez az érzés is felért egy győzelemmel, mert korábban csak az álmaiban csinált ilyesmit. Összerezzent amikor a férfi viszonzásképpen a combjait kezdte cirógatni, de most nem hátrált meg, sőt, lejjebb csúsztatta az ajkait és lassan végignyalta a partnere enyhén sós nyakát.
– Szeretkezel velem? – suttogta a fülébe amikor elhúzta a fejét. – Szeretném, ha te lennél az első...
Laurent nem szólt, csak elmosolyodott, mintha már várta volna ezt a kérdést. Megvárta hogy Miranda elinduljon a szárazföld felé, majd követte. Alig értek partot, a lány már feküdt is hanyatt. Kezdte hatalmába keríteni az idegesség, kibújt a bikinialsójából és immár fedetlen altestét takarta el a kezeivel. Laurent nem váratta sokáig, körülnézett hogy nem látja-e őket valaki, majd lefeküdt mellé és már csókolta is újra. Fokozatosan nehezedett a lányra, kezeit finoman becsúsztatva a lábai közé, ezzel meglehetősen nehéz perceket szerezve Mirandának, aki még a saját anyja előtt sem mutatkozott soha teljesen pucéran, nemhogy egy idegen férfi előtt. Tudta hogy ez ezzel jár, de azt hitte, könnyebben fogja viselni. Laurent nagyon óvatosan simogatta, mégsem engedte hogy sokáig csinálja, inkább egy hazugsággal véget vetett a “szenvedéseinek”.
– Készen állok, nem kell ezt csinálnod... – húzta el magától a férfi kezét egy erőltetett mosoly kíséretében. – Csak gyere!
A férfi meglepett arccal bólintott, majd feltérdelt. Miranda lehunyta a szemeit és beharapta az alsó ajkát. Tudta mi fog következni amikor Laurent a térdei alá nyúlt és szétnyitotta a lábait, rengeteget olvasott róla, látta filmeken, mégis sokként érte a testébe hasító fájdalom amikor végre eggyé váltak, amikor a férfi egy határozott mozdulattal beléhatolt. Nem akart sikítani, de pár erőteljes lökés után nem tudta tovább magában tartani a fájdalmát mert úgy érezte, kettészakad a teste, szerencséjére Laurent azonnal abbahagyta a mozgást és lemászott róla.
Érezte hogy ahogy a lábai közé nyúlt. Olvasta hogy van olyan aki egyáltalán nem, de ő ezek szerint nem ezek közé tartozott.
Ez volt az a nagy dolog amit mindenki az egekbe magasztalt?! Nehezen tudta elképzelni hogy ebből az állapotból tényleg el lehet jutni a világ legnagyszerűbb dolgához.
– Laurent... – suttogta miközben felült, de ahogy körülnézett, sehol sem látta a férfit. Egy kövér könnycsepp megindult lefelé az arcán, behunyta a szemét és lassan visszafeküdt a homokba. Még ezt is elcseszte volna? Vagy ennyi volt az egész?!
Amikor újra kinyitotta a szemét, a férfi kék tekintetével találta szembe magát, és az ajkaival, amik egyre és egyre mohóbban kutatták az övéit. Addig csókolóztak amíg Miranda a vágytól szinte önkéntelen megemelte a testét hogy a férfiéhez nyomja, ekkor Laurent ismét ránehezedett és visszanyomta a földre.
Talán a vérnek hála könnyebben csúszott bele ismét és a mozgás sem ment olyan nehézkesen. Miranda minden újabb mozdulatnál egyre mélyebbre és mélyebbre tudta magába fogadni, ami persze azt is jelentette hogy a feszítő fájdalom is egyre nagyobb mértékben áradt szét az altestében. Ösztönösen próbálta újra és újra eltolni magától a férfit, de Laurent nem engedte el, nem mászott le róla, leszorította a lány karjait a feje mellé, csókolta a nyakát és az ajkait, közben keményen dugta. Egyre gyorsabban és gyorsabban csinálta és Mira lassan kezdett valami mást is érezni a feszítésen kívül. Kezdte élvezni.
Az elején nem hitte volna hogy el fog élvezni, ahogy azt sem hitte hogy egyáltalán túl fogja élni, de Laurent tett róla hogy a végén ugyanúgy sikítson, mint amikor elkezdték. Erről is sokat olvasott, de erre sem lehetett felkészülni...
Vele ellentétben a férfi meglehetősen szolidan ment el, néma csendben rándult néhányat a teste, aztán legördült a lányról és hanyatt fekve, lehunyt szemmel pihenni kezdett.
Miranda összeszedte a fürdőruháját, felöltözött, majd a férfi mellé feküdt. Hálásan simogatta meg az arcát, aztán a karjaiba bújt és elégedetten lehunyta a szemét. Csak pihenni szeretett volna egy kicsit, de elaludt, és csak arra ébredt fel reggel hét körül, hogy a barátnője keltegeti.
– Miju!
– Mi...? – ült fel álmosan. – Hol van?! – nézett körül, amikor felfogta hogy hol is van. Nagyon fájt a feje a tequila mellékhatásaként.
– Kicsoda?
– Ő. Laurent.
– Az meg ki a fene?
– Egy férfi. Itt volt velem. Azt hiszem szeretkeztünk és elvesztettem a szüzességemet! Olyan volt, mint egy álom. A semmiből bukkant fel... És vonzó volt...
– Láttad a táborban?
– Nem.
Trisha lassan megrázta a fejét, cseppet sem hitt a barátnőjének.
– Nagyon voltál, Miranda, ráadásul a fiúk GHB-t raktak a piákba. Sokan hallucináltak éjjel, ketten rosszul is lettek. Valószínűleg tényleg csak álmodtad. Ez egy zárt partszakasz, nem jöhet csak úgy be bárki ide.
– Akkor mitől a combom?! Hm?
– Attól hogy egy törött kagylóban fekszel. Chris keresett az éjjel, ágyba akart vinni, úgyhogy ma éjjel végre túleshetsz a tűzkeresztségen! Egyébként Candy-t keresem, nem láttad?
– Nem.
– Pedig erre jött ő is. Látod, ha ébren lettél volna, látnod kellett volna!
Miranda a tengerre nézett. Valóban csak álmodta? Az nem lehet, annyira valóságos volt. Szinte még érezte a karjai és a lábai között...

Ahogy telt a nap, amit Candy keresésével töltöttek, egyre távolodott ez az emlék és estére szinte el is halványodott már. Már már belátta hogy valószínűleg tényleg csak a agya fantáziált neki egy szeretőt ha már a valódi nem jött össze, és boldogan mondott igent amikor Chris megkérdezte hogy vele töltené-e az éjszakát.

Másnap reggel megtalálták Candy .

Nina:

Nina egyedül volt a harmadikon, már minden csoporttársa hazament. Mindenki ötször táncolta el a részét, ő már a tizediknél tartott, de még mindig nem érezte tökéletesnek. Azért biztos ami biztos, bevette azt a két Mefedron kapszulát, amit a legtehetségesebb lánytól kapott nagy könyörgések után és nekiállt hogy addig csiszolgassa a befejező lépéseit, amíg el nem éri a várt eredményt.
Otthon azt ígérte hogy hatra hazaér. Negyed hét volt, de ma megkockáztatott egy ajtócsapkodást.
Már már majdnem tökéletesnek találta a produkciót, amikor egy nagy csattanás után elment az áram az egész épületben, így elhallgatott a cd lejátszója is, pedig most kezdte el igazán érezni a zenét, úgy érezte, tényleg eggyé válik a csodálatos muzsikával. Arról nem is beszélve, hogy elég félelmetes volt a félhomályban egyedül... És akkor még le kellett lépcsőznie az alagsorba, mert ott volt az öltözője, a lift meg ugye nem működött. Ennél csak az lett volna rosszabb, ha éppen akkor megy el az áram, amikor mondjuk benne áll.
Gyorsan összeszedte a cuccait és sietős léptekkel a lépcsőház felé indult, hátra sem nézett.
Ahogy sejtette, senki nem volt az épületben, úgyhogy miután magára zárta a tágas öltöző ajtaját, elővette a mobilját hogy felhívja a gondnokot. A férfi gyakran kiugrott a városba munkaidőben, pláne hétvégén, nyílt titok volt ez és senki nem szólt érte, de most égető szükség lett volna arra, hogy a helyén legyen. Biztosította Ninát hogy siet amennyire tud, aztán kinyomta a telefont.
A lány bekapcsolta a telefonján a “zseblámpa” funkciót, majd a fésülködőasztalára tette hogy némi fényt biztosítson magának a színpadi sminkje leszedéséhez. A próba része volt a smink is, hogy minél gyorsabban el tudják majd készíteni ha eljön a várva várt nagy nap.
Kicsit nyugodtabb lett most, hogy zárt ajtó mögött volt. Elsa mondta neki hogy a Mefedron felzaklatja majd, de nem gondolta volna hogy ennyire beparáztatja két szem kapszula, ráadásul pokoli melege is lett tőlük és a légkondi ugye halott volt. Úgy döntött, mivel senki sem látja, csak a melltartóját, a bugyiját és a tütüjét hagyja magán, úgy talán kibírja a hőséget.
Kibontotta könyökig érő aranybarna haját és átkefélte, majd leült és belenézett a tükörbe. Hatalmas barna szemei voltak és pici, csókos ajkai, a bőre hibátlan volt, mintha márványból faragták volna. Valahogy mégsem sikerült soha összejönnie az áhított fiúval, pedig a táncosok között is volt kettő, akik igazán tetszettek neki. A viselkedésével volt probléma, a félénksége és az önbizalomhiánya rányomta a súlyát minden egyes interakciójára amit az ellenkező nemmel folytatott. Járt pár sráccal, de sose azokkal akik igazán bejöttek neki, lassan maga is kezdte elfogadni, hogy a beletörődés lesz a sorsa.
Éppen elővett két törlőkendőt hogy a vastag púderrétegtől megszabadítsa a bőrét, amikor neszt hallott a háta mögül. Rémülten ugrott fel a székről, majdnem elájult amikor megpillantott egy férfit az ajtóban állva.
– Ide nem szabad bejönni! – próbált határozott hangnemet megütni, de el-elcsuklott a hangja a félelemtől. Esküdni mert volna rá hogy bezárta az ajtót! – Ki engedte be?!
Az idegen nem szólt egy szót sem, csak állt lazán zsebre tett kezekkel. Hófehér ingét félig kigombolva viselte, hozzá fekete szövetnadrágot és cipőt húzott. Nina mindig is kedvelte ezt a fajta hanyag eleganciát, nagyot nyelt mialatt próbálta ismét uralma alá hajtani a helyzetet.
– Ki maga? – lépett egyet hátra ösztönösen mert a férfi megindult felé, és ezzel neki is hátrált az asztalnak.
Választ még mindig nem kapott, csak egy magabiztos félmosolyt. Az idegen kék szemeit le nem véve Nina riadt őzike tekintetéről sétált egyenesen elé, aki nem tudott többet szólni, mert a férfi sármja szinte megbabonázta. Talán a telefon adta fény csalt kicsit, de mintha csak a legtitkosabb álmából lépett volna ki... Vonzó volt, magabiztos és ebből adódóan roppant veszélyes is, szavak nélkül, pusztán a tekintetével adta a tudtára hogy őt akarja, itt és most. És Nina képtelen volt ellenkezni amikor odahajolt hozzá hogy megcsókolja.
Hátrálni már nem tudott, így megadóan tűrte hogy a férfi a széknek nyomja miközben egyre mohóbban falta az ajkait, akkor is csak egy sóhajra futotta tőle, amikor megfordította és hassal az asztalra döntötte, majd lehúzta a fehér csipkebugyiját és a bal lábát feltérdeltette a székre. Teljesen ki lett szolgáltatva a látogatójának, de nem ellenkezett, tudta hogy hiába mert innen nem szabadulhat. Ez a tudat levette róla a terhet, semmit nem tehetett, más dolga sem volt csak hogy élvezze a helyzetet, hogy kiengedje a kontrollt a kezei közül.
Lehunyta a szemét és megkapaszkodott az asztal szélében, de hamar elengedte amikor a férfi mindkét kezével megragadta a csípőjét és hátulról beléhatolt. A meglepettségtől hirtelen összerándult, ezzel lelökve a hajkeféjét a földre.
– Bocsánat, bocsánat... – motyogta elhaló hangon a tudatalattiából, mivel szokása volt mindenért bocsánatot kérni, de a férfi “válaszul” csak visszanyomta az asztallapra és mozogni kezdett benne egyre gyorsabban. Szépen lassan minden leesett a földre a hajkefe mellé, mert a bútordarab rendesen mozgott alattuk.
Ha valaki rájuk nyitott volna, azt gondolta volna, hogy egy fiatal táncoslányt éppen . Nina zokogva élvezte az aktust, így tört fel belőle az évekig tartó önmegtartóztatás, saját vágyai elfojtása. A férfi felszabadította azzal hogy kérés nélkül teljesítette az álmát, nem esett csorba a büszkeségén, nem kellett szégyenkezve kitárulkoznia, mert egyszerűen nem volt választása. Belekényszerült abba amire titkon a legjobban vágyott de sosem merte volna bevallani, élvezhetett valamit amit az anyja mocskos és undorító dolognak nevezett, és közben mégis ő volt a szegény kiszolgáltatott.
Talán öt percig sem tartott az egész, Nina mégis úgy érezte, összeesik a fáradtságtól amikor a partnere lemászott róla. Izzadságtól és könnyektől maszatos arcát a fának nyomta és úgy próbált levegőhöz jutni, mert az utolsó pár pillanatban már nem tudta hogy nyögjön vagy lélegezzen, annyira elragadta a gyönyör. Lehunyt szemmel próbált magához térni a kábulatból, amihez segítő kezet nyújtott egy jól ismert hang. A gondnok kopogtatott az ajtón.
– Nina! Itt vagy?
– Igen! – préselte ki magából, majd megpróbált lábra állni. A bal lába teljesen el volt zsibbadva, nehezen, de felhúzta a bugyiját, majd felkapkodta a leesett dolgokat és megigazította az asztalt. – Elzsibbadtam... – suttogta, miután felvette a trikóját, de amikor körülnézett a telefonnal a kezében, sehol nem látta az alkalom szülte szeretőjét.
– Beengedsz?
– Nyitva van!
– Nagyon vicces! – mozgatta meg a kilincset a gondnok. Tényleg nem nyilt az ajtó, pedig a kulcs ott volt a zárban, belülről.
– Ez meg hogy lehet?! – nyitotta ki lassan az ajtót a lány. Éles fénycsóvával találta szemben magát, és egy kedves mosollyal. – Látott itt valakit?
– Kit? Volt itt valaki?!
– Azt hiszem.
– Senkit. Ha lett volna itt valaki, szembe kellett volna találkoznunk a lépcsőn. Bántottak?!
– Nem, nem...
– Akkor rendben. Menjünk fel a generátorhoz, nézzük meg hogy mit tehetünk... Tényleg jól vagy? Zavartan viselkedsz...
– Csak bevettem valamit, talán azért. Semmi vagy ilyesmi, csak vitaminok...
– Vitaminok?! Na persze. Az ilyen vitaminok teljesen megzavarják az agyat...
Nina meredten bámult maga elé, próbálta összerakni a történteket. Nem sűrűn hallott olyanról hogy egy ember bejött a zárt ajtón, és utána távozott is rajta.
Ijedtében majdnem eldobta a telefonját amikor a kezében. A szomszédjuk volt és a tőle megszokott rideg módon közölte vele hogy szívrohamban meghalt az anyja.