A panelkurva

1. Trainstation

A 6. 40-es celldömölki gyorssal érkeztem. Ez az azon a napon történt, hogy annyira fújt a szél, hogy az eresz alá csak az mert beállni, akinek nem volt különösebben drága az élete.
A vonat, számomra némileg érthetetlenül, a déli pályaudvarra vitt, ahol a V43-as bevontatott a hármas peronhoz, és végre leszállhattam. Igencsak fájt a sejhajom, előző este elég komoly breakelést nyomtam a celldömölki B52-es gettóbárban. Megtapogattam a hátsóm, és leléptem a szocreál vagonról, amelynek húgy, – és olajbűze volt. Az égre néztem, ahol felhők száguldoztak. Az eső is szemerkélt. Rájöttem, hogy elcsigázott vagyok és másnapos, ezért odamentem az egyik büféhez, ahol párszor kávéztam már és egyszer egy hot-dogot is ettem (igaz, attól vékonyfosást kaptam).
Behajoltam az ablakon, és megláttam a nénit, aki benn állt.
– Egy kávét kérek.
– Tej, cukor? – kérdezte teleasunámmindennel hangon, én pedig azt feleltem, két cukor.

Miközben lebonyolítottuk a tranzakciót, alaposabban is szemügyre vettem. Rájöttem, hogy a néni szó túlzás, csak kicsit koravén. Mondjuk, itt a délin az ember nem csoda, ha korán öregszik. Szóval, ez a muff nem volt több huszonötnél. A haja fénytelen, de a melle nem lóg a picsája is guszta. Ezért aztán elhatároztam, hogy megbaszom.
Mikor kiadta a kávét, ügyesen megsimogattam a kezét. A lány csak nézett rám üres tekintettel, én viszont lassan végmustráltam a testét, és közben, talán némileg idióta módon, úgy nyalogattam az ajkamat, mint régen a Buzerikusz a Gyerekszájban.
A csaj vette a lapot. Nyomott egy számlát – ami úgy tűnt, egyébként nem szokása – és gyorsan firkantott rá valamit. Aztán átnyújtotta a kávéval együtt, közben kacsintott.
Elvánszorogtam a kávéval egy sárga kukáig, tetejére tettem, előhalásztam egy cigit, rápippantottam, és megskubiztam a lány apró betűit: HÉTKOR BÉKÁSON A HÉVNÉL. GUMMIT HOZ!
Frankó, gondoltam. Kiittam a kávét, elszívtam a cigit, aztán rohamléptekkel célba vettem a fizetős klotyót, hogy kipakoljam két nap felgyülemlett salakanyagát.

2. Nem tetszik a borotvált punci

Este hétkor érkeztem a békásmegyeri HÉV állomásra, mégpedig HÉV-vel – elég kellemetlen volt, de néha ki kell bírnia az ilyesmit az embernek.