Álom 10. rész

A fiú meglehetősen csalódott volt.
Már hetek óta tervezgette, ha szülei elutaznak, elhívja magához a lányt, és végre nem bujkálva, lopva, hanem szabadon nyugodt körülmények között szerethetik egymást.
És, most tessék, a szülei nem utaznak sehova, az utolsó pillanatban derült ki valami fennakadás.
A lány pedig, akit már nem tudott értesíteni, rögtön érkezik.
Savanyú ábrázattal ácsorgott a hűvös novemberi szélben, hosszú kabátját szorosan maga köré tekerve, a buszra várva.
A lány látszólag kevésbé vette zokon.
A következő buszig, – amellyel hazamegy – sétálni indultak a parkba.
A fiú fejében, felajzottságában, formálódni kezdett egy gondolat.
Duruzsolni kezdett a lánynak, hogy üljenek egy padra.
Ő az ülőfelületre, a lány pedig vele szemben a térdére, combjára.
A kabátjaikkal betakarva magukat, a szoknyát felhúzva, simogatná az ágyékát, kívülről nem láthatna senki mást, mint két szerelmesen összebújt fiatalt.
Kis gondolkodás után a lány belement.
Néhány csókváltás következményeként már érezhető volt a kabátok sötétje alatt is szinte világító fehérnemű által védett objektum erőteljes párásodása.
Ám az ötletet, hogy vegye le a bugyiját, még mereven elutasította.
A fiú megadóan simogatta a combok belső felszínét, a pihés combhajlatokat, ujjbegyeit időnként be – becsúsztatva a textil alá, megsercegtetve a drótszőrű szeméremdombot, végigsimítva a nagyajkak külsejét.
A járókelők, sétálók jöttek mentek. Senki sem foglalkozott velük.
Amikor már sokadszor hajolt a vállgödrébe nagy levegőket véve a lány, a fiú a korábbi tiltást figyelmen kívül hagyva, mindkét kézzel a másik feneke mögé nyúlva lassan kezdte lehúzni az útban lévő kisnadrágot.
Jóleső örömmel nyugtázta, hogy a másik, egy óvatos körülpislantás után – járókelők messze lévén – engedelmesen megemelte a popsiját, míg a vászon átcsúszott alatta.