Hirtelen nyári kaland

21 éves voltam, amikor szerelmi bánatom miatt a munkámba temetkeztem. Barátnõm mindenképp ki akart rángatni ebbõl a mély depresszióból és úgy gondolta, hogy szombaton meghív egy ebédre, utána pedig elmegyünk szórakozni valahova közös barátainkkal. Nekem nem sok kedvem volt, enni nem tudtam már hetek óta, más pasira rá sem bírtam nézni. Addig-addig mondogatta, hogy végül beadtam a derekam. Megbeszéltük, hogy szombaton én megyek érte és együtt kiválasztjuk, hogy melyik étterembe menjünk ebédelni. Õ a szüleivel lakott, így ritkán találkoztunk nála. Amikor megkérkeztem, meglepetésemre álmaim paisját láttam meg a teraszon. A lélegzetem is elállt tõle. Magas, sportos testalkat, szõke haj, kék szem, azt hittem a menyországban vagyok. Meglepõdöttségembe köszönni is elfelejtettem miközben próbáltam bejutni a a házba. Hatalmas karjától és igézõ szemeitõl egyszerûen teljesen földbe gyökerezett a lábam.
– Hello, tesómhoz jöttél? – kérdezte.
A tesójához? – gondoltam, hogy mi? Tudtam, hogy Krisztinek van egy öccse, de soha nem mondta, hogy egy ILYEN öccse van. Mivel nem velük lakott, így nem volt szerencsém összefutni vele... eddig.
– Igen, azt hiszem, igen. – nem nagyon jött ki értelmes szó a számon.
– Szia. Lili vagyok. Tesód? – kicsit összeszedtem magam, mire felértem a terasztra és képes voltam emberi módon kommunikálni.
– Elszaladt a fodrászhoz, úgy egy órája, azt mondta gyors lesz, de ezt egy nõnél sosem lehet tudni. Egyébként Peti vagyok, nagyon örülök, hogy végre megismerhettelek. Sok jót mesélt már Rólad a tesóm, de azt nem mondta, hogy mellesleg ilyen csinos is vagy.
– Aha. – nem tudtam mást mondani.
– Csak egyedül vagyok itthon, a szüleink elutaztak a hétvégére, így ha gondolod ülj le velem itt vagy akár be is mehetünk, ha meleged lenne. – miközben ezt mondta elképesztõ vágyat éreztem az iránt, hogy bemenjünk és végigsimítsam gyönyörû, izmos testét, és levegyem róla azt a kis semmiséget, ami dudorodó farkát rejti.
– Én is nagyon örülök, hogy végre találkoztunk. Bevallom én csak azt tudtam rólad, hogy létezel.. Kriszti nem nagyon számolt be az öccsérõl... sajnos. – Nem tudtam róla levenni a szemem és ezt õ is érezte, ahogyan õ sem tudta rólam. Láttam rajta, hogy az egyszerû kis ruhámból már régen kibújtatott és gondolatban a falhoz szorítva melleimet szopogatná.