29. születésnapom 7. rész

Időnként rám tört a gondolkozhatnék. Teljes zűrzavar volt a fejemben. Volt egy-két csajom. Volt, akivel össze is költöztem, de ilyet, amit Zsu-val éreztem, ilyen még nem volt. Nagyon szerettem vele lenni, még akkor is, ha csak nézhettem. Szinte minden mozdulatában annyi nőiesség volt, hogy már a látványtól is begerjedtem. Nem csoda, ha néha kétségeim támadtak, hogy ez a csodálatos nő engem választott.
Érdekes, Hugi megmaradt Huginak, akire nekem vigyáznom kell, de mint nő is nagyon bejött. Ha próbáltam összehasonlítani a két lányhoz fűződő érzelmeimet, mindig tökéletesen szét tudtam választani magamban. Sok közös volt az érzésekben, például „vigyázni rá”, „örömet szerezni neki”, „megölelni”, de míg Huginál a féltés volt az erősebb, Zsu-nál már a féltékenység is szóba jött, ami ellen igyekeztem küzdeni, és mint egyenragú párom, jobbik felem érzetet éreztem.
Időnként összejöttünk hármasban is és változatlanul csodálatos estéket éltünk át. Huginak is megmutattuk szerzeményemet, néha a két lány játszadozott egymással a vibrivel is. Én úgy éreztem, hogy egy paradicsomi állapotban leledzek, és bizony időnként eszembe villant, hogy ez vajon meddig tart.
Természetesen mindhárman dolgoztunk is, és mivel mindhárman felelős pozíciót töltöttünk be, bizony, az is sok időt igényelt. Így kevesebb időnk maradt egymásra, de azt mindig nagyon tartalmasan töltöttük el. Egyik ilyen alkalommal Hugihoz mentünk fel egy koncert és egy jó vacsora után. Mivel szombat este volt, Hugi megkérdezte, hogy feltétlenül haza akarunk menni, vagy nála alszunk. Az idő nem sürgetett minket, úgyhogy az ott alvás mellett döntöttünk. Kicsit iszogattunk és beszélgettünk. Én kérdeztem Hugit, hogy áll a férfiak frontján, mire azt válaszolta, hogy jól. Vannak körülötte, de dönteni még nem döntött. Neki egyáltalán nem sürgős. Elege van a rossz kapcsolatokból. Igazat adtunk neki. Mi Zsu-val egymás mellett ültünk, időnként megcsókoltuk egymást. Olyankor Hugi ránk nézett, de nem látszott az arcán szemrehányás, vagy féltékenység. Mintha örült volna annak, hogy megtaláltuk egymást. Én persze idővel egyre szemtelenebbül viselkedtem, és Zsu vállára téve a kezem, időnként megfogtam a mellét is, méghozzá a ruha alá csúsztatva a kezem. Valójában nem tudtam betelni vele, meg kicsit cukkolni is akartam Hugit.