Álom 7/1. rész

Azért, valahol szégyelte magát. Apuka, anyuka pici fia bevonul katonának, és egy hét után a kórházban köt ki...
Szó se róla, nem ehhez volt szokva. Az egy hét alatt az idegességtől nem volt széklete, a fűtetlen körlettől meg tüdőgyulladást kapott. A századparancsnoka saját kocsijával vitte be a katonai kórházba, útközben vígasztalva, hogy mindent meg lehet szokni. Igaza lett, utána többet semmi baja sem volt. A kórházi első hét a gyógyulás jegyében telt el, ám a második héten – mint kiderült – visszajött szabadságról az egyik fiatal ápolónő. A fiú amikor csak ideje engedte – éppen nem kellett vizsgálatra mennie, nem volt vizit – igyekezett a lány közelében lebzselni.
Még azt is felvállalta, hogy időnként besegít a munkájukba, így a többi, talán irigy, idősebb nővér elnézte nekik az együttlétet.
Már néhány nap után érezték a vonzalmat egymás iránt, de a lehetőségeik meglehetősen behatároltak voltak. A kórházban nem igazán volt alkalmas hely az intim együttlétre, a városba meg nem mehettek, hiszen a fiú mint katona nem hagyhatta el az intézményt.
A kórteremben ahol a fiú gyógyult, három ágy volt. Az ajtó felőlin egy idős úr feküdt valamilyen belgyógyászati problémával, rosszul hallott, nehezen mozgott, sokat aludt. A középsőn a fiú "lakott", az ablak felőli üres maradt, miután használóját hazaengedték.
Az első "majdnem sikerült... " alkalmával a lány a reggeli, és a vizit után az öregúrral foglakozott. Fürdetés címén, nedves ruhával áttörölgette a tatát. ágyneműt cserélt, szóval ellátta az öreget. Véletlen-e vagy sem, a két ágy közé állva dolgozott szorgosan, időnként le – lehajolva. A srác tágranyílt szemmel bámulta a rövid köpeny alól felbukkanó, a bugyi által alig takart formás popsit, a combok között a nagyajkak vonulatát.

A reggelis edényeket összeszedő alkalmazott a kocsiját a bejárati ajtó előtt állította le, így a kórterembe csak annak eltolása után lehetett volna bejutni. A lány mosolyogva hátra nézett, a tátott szájjal bámuló legényre, és közelebb pucsította a fenekét hozzá. Aki nagy levegőt vett, és még fekve az ágyon benyúlt a kívánatos combok közé, és határozott mozdulatokkal simogatni kezdte a combjait. Bár egy pillanatra benn szorult a levegője, farát illesztgetve tovább törölgette a beteg hátát a nedves ronggyal.