Balatoni nyaralás 5. rész

Másnap reggel 7-kor keltettem a csapatot, először öcsköst, aztán felmentem az emeletre Daniékhoz. Bár az ajtó még mindig résnyire nyitva volt, kopogtam rajta, majd beköszöntem, mire Dani ébredt fel elsőnek, és vigyorogva köszönt rám, majd oldalba bökte az öccsét, Tomit is, hogy keljen fel.
– Mentek zuhanyozni? – kérdeztem Danit, de átadta az elsőbbséget Tominak, mondván neki még kell egy kis idő mire össze szedi magát. Végül bezavartam a saját öcsémet is fürödni Tomi mellé, addig legalább nyugodtan bepakolhattam mindent a hátizsákba, amit a mai vonatozós, kirándulós napra célszerűnek láttam magunkkal vinni. Miután mindenki elkészült a szokásos reggeli teendőkkel, útra kerekedtünk a kisvasút állomásához, ahol kicsivel 8 előtt indultunk a nem messze lévő Somogyszentpál végállomásig. Itt megnéztük a két tájházat, és a Vajaskéri romot is, ahol Dani lőtt egy pár képet mindannyiunkról a telefonjával. Mivel a tájházakon és a templomromon kívül más látnivaló nemigazán van a gazdasági vasút végállomásán, így mi sem időztünk sokáig, bár a legközelebbi vonatra ami visszavitt Balatonfenyvesre, délután 3-ig várni kellett. Valamikor 4 után érkeztünk vissza a nyaralónkba. Én azonnal a hűtőhöz mentem és kivettem egy-egy doboz sört mindenkinek.
– Csak óvatosan! – figyelmeztettem a srácokat, nekik még nem volt nagy rutinjuk a sörivásban. Igaz én sem vagyok egyáltalán alkoholista, és Dani haverom sem az, de nekünk már nem ez volt az első sör az életünkben. Amíg a söröket megittuk, addig a nappaliban lévő székekbe huppantunk, hiszen a nap felét járkálással töltöttük, így jólesett egy kis pihi végre.
– Azt hiszem nekem most jólesne kicsit megmártózni. Kimegyek csobbanni. – közöltem, mire szinte egyszerre szóltak rám a többiek, hogy várjak, ők is jönni akarnak. Felvettük a fürdőgatyákat, és már a vízben is voltunk. Frissítően hatott ránk a tó vize, szinte felélénkült tőle mindenki. Márk egyből elemében volt ahogy belecsobbant a vízbe, fröcskölte, csapdosta magára a Balaton vizét, mire én is elkezdtem őt fröcskölni, és persze a többieknek sem kellett szólni, azonnal csatlakoztak a mókához. Kisebb fröcskölős csata vette kezdetét, sokszor azt sem láttam mikor honnan kapom a vizet. Aztán a srácok indultak be, a nyakunkba vetették magukat, egymással birkózva, egymást püfölve zuhantak a vízbe felválltva. Sokáig csatáztak, ami számomra kezdett fárasztó lenni, egy idő után egyre nehezebb volt tartani a tesómat.