Madrid

– Utolsó felszólítás a Madridba utazó WA-215-ös járatra – szólt a hangosbemondó.
Az elmúlt évek utazásai után már nem aggódtam az ilyen figyelmeztetések miatt. Nyugodtan adtam oda útlevelem a légitársaság formás alkalmazottjának.
Fülemen Bose fejhallgató, amiből Logic egyik új száma bömbölt, hátamon a kedvenc Osprey hátizsákom teletömve a 3 napos út kellékeivel. Teljesen kizártam a külvilágot, a saját kis dimenziómban mozogtam.
Folyosó melletti széket kaptam, úgy ahogy szeretem. Még nem jöttek meg mellém, így nagyon nem kényelmesedtem el.
Elővettem a laptopom, amire már gondosan bekészítettem egy filmet az útra. Nem lesz hosszú, de pont végigmegy mire vége a repülésnek.
Hirtelen megrezzentem, mikor valaki megbökdöste a vállam. Felnéztem és teljesen elállt a szavam. Nem segített, hogy a fejhallgató miatt semmit sem hallottam. Lehúztam a fejemről és egy gyenge “Sorry”-t tudtam kinyögni.
Végre, nem 110 kilós, cigiszagtól bűzölgő 50-es férfi lett a szomszédom.
Kb. 160 centi magas, egyszerű barna, kicsit bő kötött pulcsi takarta átlagosnak tűnő melleit. Arca széles, de mégis gyönyörű vonalakkal megáldott, ízlésesen telt ajkai és pisze orra tökéletes harmóniát adott neki. Nem lehetett nem észrevenni két kis mini anyajegyet a smargd zölden világító bal szeme alatt. Félhosszú mogyoróbarna haja könnyedén esett le a válláról.
Próbáltam határozottan viselkedni, megejteni egy csábos mosolyt és beengedni magam mellé.
Egyből nem érdekelt annyira a letöltött mozifilm.
Éreztem, hogy most nem azt az életet kell élni, mint az elmúlt 27 évben. Sokáig nehezen ismerkedtem meg új emberekkel, általában megvártam, míg ők teszik meg az első lépést. Ezt egy ideig lehetett is húzni, mikor azon kaptam magam, hogy nincsenek barátaim és egy normális férfi-nő kapcsolatot se tudtam még kialakítani.
Pár éve változott meg a helyzet, amikor elkezdtem megismerni magam és folyamatosan bővítettem a komfort zónám.
Tudtam, hogy ezt a lehetőséget se lehet elhalasztani.
Szemem sarkából figyeltem, hogy mit csinál. Elővett a Fjallraven táskájából egy könyvet. Próbáltam kiszúrni a címét, de túl gyorsan kinyitotta. Megelégedve tapasztaltam, hogy angolul van a szöveg. Legalább nyelvi akadály nem lesz.
Közben majdnem megtelt a gép, de belső szék még üres volt. Már a légiutas kísérők is a szokásos protokollt játszották végig.
Jó jelnek vettem, hogy a lány nem ül beljebb, maradt mellettem.