Szörnyű titok

Amikor az egyik barátnőm sírva hívott fel, azt hittem, nagy baj van. Baleset történt a szüleivel, vagy vele, esetleg lecsukták valamiért, de egyik sem.
– Elhagyott! Én ezt már nem bírom!
– Mi?! Ki hagyott el? – kérdeztem
– A pasim, Dani. Tudod, akivel már két hónapja együtt vagyunk. Illetve már csak voltunk.
– Úristen, Niki! Ne szivass! 2 hónap az semmi.
– Nekem valami! – válaszolta
– Jó, akkor először is nyugodj meg. Vegyél egy nagy levegőt, ülj a kocsiba és gyere át. Kinyitok egy üveg bort és megbeszélünk mindent.
– Rendben – felelte és letette a telefont.
20 perccel később kopogott. Szörnyen nézett ki: kisírt szemek, elmosódott smink.
– Gyere be, ülj le és mondj el szépen mindent részletesen.
– Rendben – mondta, és leült a kanapéra.
– Minden az én hibám, túlságosan is elutasítottam.
– Ezt hogy érted? – kérdeztem
– Hát tudod, szex terén. Én nem feküdtem le vele.
– Nem?! Miért?
– Én akartam, de féltem.
– Te még szűz vagy? – kérdeztem
– Dehogy! – nevetett. De más vagyok, és ez rémítette meg. Egy szörnyeteg vagyok – mondta sírva.
– Dehogy vagy szörnyeteg, hogy mondhatsz ilyen!? Fiatal vagy, okos és nem mellékesen gyönyörű nő vagy! Én örülnék, ha csak fele ilyen szép lennék mint te.
– Te tiszta hülye vagy! – mondta, és egy húzóra megitta a 3. pohár bolrt.
– Azt hiszem, ez kifogyott – mondta és már bontotta is a következő üveg bort.
– Hű! Te aztán nagyon magad alatt vagy – mondtam mosolyogva. De mit értettél az alatt, hogy más vagy, egy szörnyeteg?
– Nem, ezt nem mondhatom el! Bár már elég bort ittam ahhoz, hogy elmondjam. De nem, mégsem. Mi van, ha megrémítelek!? Te vagy az egytlen barátom a gimi óta! Nem veszíthetlek el!
– Niki! Erről szó se lehet! Nem fogsz elveszíteni! Mellettem voltál, mikor szükségem volt rád, csak nem képzeled, hogy cserben hagylak! Ki vele! Mi az a nagy titok!
Nem akart megszólalani, csak bámult maga elé. Aztán halkan elkezdte:
– A gimiben senkinek se tűnt fel, hogy tesi órán mindig én öltztem át elsőként és óra után én voltam az utolsó. Senkit sem érdekelt miért.
– Ne csigázz már! Mondd már el! – szóltam rá
– Jól van! De tegyél meg nekem valamit.
– Rendben. – feleltem
– Csukd be a szemed és kérlek add ide a kezed.
– Jól van. Tessék, becsuktam a szemem és itt van a kezem is.