Az edzőtárs

Amikor először megláttam, úgy éreztem, mintha egy hirtelen elektromos ütés csapott volna a szívembe, ami ettől azonnal ki akart volna robbanni a mellkasomból. Csak egy pillanat volt, amíg rátekintettem, de ez is épp elég volt, hogy az életemet örökre megváltoztassa.
Régóta jártam már abba a konditerembe. Talán tudat alatt azért is, hogy az izmos testek látványában tobzódjak, de mindenkinek azt mondtam, és talán magamnak is ezt akartam bemagyarázni, hogy pusztán a rendszeres edzés miatt járok oda minden nap. Ez végülis igaz is volt. De persze sohasem tagadtam meg magamtól, hogy rajta felejtsem a pillantásomat egy-egy széles vállon, izmos hasfalon, formás fenéken, vagy a hideg zuhany alatt megkeményedő hímtagon.

Régóta tudatában voltam annak, hogy a férfiakhoz is vonzódom. Sőt! Talán még egy jól kigyúrt férfitest jobban fel is izgatott, mint egy félmeztelen nő látványa. Kevesen tudtak ezirányú vonzalmaimról és ők is mind azt mondták, hogy egyáltalán nem látszik rajtam, hogy „más” lennék. Ennek a biztos tudatában még élveztem is, hogy az utcán, vagy a buszon, egy kis odafigyeléssel, a lebukás veszélye nélkül futtathatom végig a tekintetem egy-egy formás testen, legyen a tulajdonosának akármi a lábai között.

Eddig csak egy férfival voltam együtt, aki megtanított arra, hogyan szerezzek örömet egy azonos neműnek. Ez kicsit furán hangzik. Kicsit... mesterkélten, de ő mondta így. Én sosem neveztem volna tanulásnak, de az tény, hogy neki köszönhetem, hogy amiatt már egy cseppet sem féltem egy másik férfihoz közeledni, hogy nem tudom, mit csináljak, ha arra kerül a sor. Egész más aggasztott.
Mióta vele, az első... mondjuk ki, férfi szerelmemmel, vége lett, egyedül éreztem magam. Már mióta az eszemet tudom, tisztában voltam azzal, hogy a mai világban milliónyi hozzám hasonló éli mindennapjait, de akkor sem mertem lépni. Ha megláttam egy vonzó férfit, akit szívesebben megismertem volna közelebbről, egyből elszorította a gyomromat a félelem, hogy ha megtudja, undorodva fog rám nézni és többé szóba sem áll velem. Emiatt már nem is próbálkoztam, csak megelégedtem annyival, ha titokban bámulhatom őket.
De ő más volt. Bár még soha azelőtt nem láttam és nem is tudtam róla semmit, éreztem, hogy ő több mindenki másnál, akit futni hagytam az elmúlt évek alatt.