A legény

A legény régóta figyelte az úrnőt, tetszettek neki a telt idősebb nők, persze tudta hogy elérhetetlen számára, de álmodozott róla minden este.

Aznap reggel megleste úrnőjét. A hajnali nap gyenge fénye már bevilágított a hálóterembe. A baldachinos hatalmas ágyon félig keresztben, hason feküdt az úrnő, teljesen áttetsző hálóruhájában. A takaró a földön hevert már. Ahogy erősödött a nap, egyre jobban látszottak a sejtelmes domborulatok az ágyon. A legény csendben odalopózott az ágy végéhez, letérdelt, a baldachint kissé félrehúzva leste, ahogy a nap megcsillan a hófehér bőrön! Szinte pucéran feküdt ott az úrnő, hisz az áttetsző hálóruha a derekáig felcsúszott, s így nem takarta el a gömbölyű fenekét sem, amit a legény annyira szeretett volna megérinteni. Remegett az izgalomtól, amikor az úrnő megmozdult, bal combját kissé felhúzta, és látni engedte azt, ami eddig a combok rejtekében bújt meg!

Nem tudta mit tegyen, de nem bírt magával már, fallosza bal kezében marokra fogva, s ha megteszi amit kíván, ő a várbörtön fogja! De mit számít ilyenkor, beindult az agya, félrehúzta a selymet és feltérdelt az ágyra. Egy toll hevert mellette, jobb kezébe vette, az úrnő lábát avval dédelgette, cirógatta lágyan, alig érintette, simogató pihe lúdbőrössé tette. Megmozdult a lába, a legény megijedt, mozdulni sem mert, hisz nem élt meg még ilyet! Azt hitte felébredt, és lehet hogy úgy is volt, de nem mozdult tovább, mert neki is jó volt! Nem érzett ilyet már ki tudja hány éve, lehet hogy álmodik most is, de miért ne! Cirógatja tovább, s a fenékhez érve, ahogy mászott feljebb, hozzáért a térde! Lélegzete elállt a toll leesett, s ahogy utánanyúlt hozzáérhetett! A combját megfogta, már mindegy! Lesz ami lesz most már nem megy el innen! Simogatta lassan végig a lábát, a fenekén keresztül, és elérte a hátát. Jólesett a nőnek, fel is nyögött néha!

– Tetszik? – gondolta a legény,

– Te céda!

Finoman simítva hátát masszírozta, közben a két lábát még széjjelebb húzta. Betérdelt hát végre a vastag combok közé, tudta hogy e kehely immáron az övé! Masszírozta hátát és a deréktáját, végigsimította fenekén a vágást, lecsúszott a keze a nedves pinához, be is csukta szemét, talán most imádkoz? Az úrnő megemelte gömbölyű fenekét, és a legény markolta már a két féltekét, széthúzta, csodálta, aztán meg is nyalta, nyelvével becézte simogatta, falta! Aztán feltérdelt könyökölt az ágyon, lassan hátranézett esedezve vágyón.