Kényes kérdések

Indulni készültem haza. Jó napot zártam, mindennel elégedett voltam. Elment az utolsó vendégem, már csak a rendrakás volt hátra. Lassan haladtam, egyáltalán nem kellett sietnem.

Miután mindent elintéztem megkönnyebbülten nyújtóztam el kedvenc bőrfotelomban és azt kívántam, hogy minden napom ilyen legyen. Lehunyt szemmel ábrándoztam, a jövőt tervezgettem. Egyre több vendégem volt és úgyéreztem, hogy a feladatok már túlnőnek cégemen és kapacitásaimon, hogy egyesül győzzem, tehát váltanom kell.

Szép sikereket tudhattam magaménak és ez mérhetetlenül boldoggá tett. Szemeim előtt már ott lebegett egy komplett wellness – hálózat képe és a sok ellazulni, gondtalan kikapcsolódásra vágyó ember.

Micsoda álmok?! És itt van egy karnyújtásnyira. Nagyon szépen gyarapodtam mind anyagiakban, mind pedig kapcsolatokban. Szerettem, imádtam munkámat, szórakozásnak tekintettem és mindig örömömet leltem benne.

Úgy gondoltam, hogy kicsit kirúgok a hámból és ezt a csodás napot megünneplem.

A zuhany alatt fütyörésztem és talán még énekeltem is, ami leginkább valami istenverte bagzómacska vernyogásának hathatott a szomszédok fülében, de még ez sem érdekelt. Felfrissülten, illatos bőrrel, parfümözve léptem ki a nappalimba. Gardróbomból farmert bányásztam elő és csak úgy, ahogy szoktam, alsó nélkül, hanyagul magamra húztam. A gombolással nem törődtem, csak a cipzárt húztam fel. Közben természetesen meg is szomjaztam és melegem is volt, ezt jóféle hideg Orosz , hozzá narancs dzsúzzal orvosoltam. Finom ital, csak egy baj van vele. Gyorsan fogy és ha meleg van, akkor hamar bolond lesz tőle az ember feje.

A CD lejátszó hangerejét is maximumra toltam. Léggitároztam és a zenével együtt én is ordítottam.

Észre sem vettem, hogy az ajtót nem zártam be, igaz a telefonomon sem a rengeteg nemfogadott hívást, annyira baromkodtam. Ami igaz, az igaz, kicsit már kótyagosra ittam magam.

Egy, szó, mint száz, ahogy ott állok a nappalim közepén és üvöltve léggitárszólózok kedvenc zeném ritmusára, és ehhez még valami higanymozgást is produkálok a nyitva hagyott bejárati ajtómon egy régi ügyfelem lépett be és az elétáruló látványtól már a térdeit csapdosta annyira nevetett. Vidámságánál csak az én döbbenetem volt nagyobb. Hirtelen nyomtam ki a lejátszót és álltam ott lányos zavaromban. “Hűha! Ezt a helyzetet orvosolnom kell! ”

Elröhögtem magam és kikapcsoltam a némítást, lefogtam az utolsó akkordokat.