A sziget

Daniel hazaért az iskolából. Óh! ̶ Már csak pár nap, aztán jövőre egyetem gondolta. Nagy sóhajjal dobta táskáját tanulószobája sarkába. Ma írták az utolsó évzáró felmérőt. Holnaptól már tulajdonképpen be sem kellene járnia a suliba, csak a barátai miatt megy be. Akik javítani szeretnének, még tehetnek egy utolsó kísérletet, de ez őt nem érintette. Annyi magántanár járt hozzá, hogy mindenből színjeles volt. Mellesleg igen jó ésszel áldotta meg a sors. Anyja orvosnak tanult, apja közgazdászi diplomát szerzett, majd le is doktorált belőle, mikor is megörökölte édesapja több milliárdos vagyonát képező cégeit. Olajérdekeltségek, egy olajfinomító, olajszállító tankerek, repülőgépek, és egyéb kisebb vállalkozás képezte az óriási vagyont.
Daniel így arany burokban nőtt fel. Külön lakrésze volt a hatalmas, háromszintes tengerparti villájukban. Külön két háló, tanulószoba, nappali, amit szülei csak dühöngőnek hívtak, külön fürdőszoba tartozott az ő lakrészéhez. Megszokta, hogy elég rendszeresen él. Suli után minden nap lovagolni ment. Ma sem volt ez másképp. Gyorsan ledobálta magáról öltönyét, ingét, nyakkendőjét, és farmert, vastag kockás vászoninget és egy kényelmes Nike edzőcipőt kapott magára, és már viharzott is le az emeletről. A hatalmas nappaliban összefutott édesanyjával.
─ A szokásos? ─ kérdezte a fiút.
─ Igen mama. Megyek és egy hatalmas kört teszek Blackfire-rel.
─ Csodálatos ló. Én fel sem mernék ülni rá, olyan szilaj.
─ Mi már pompásan összeszoktunk. Érezzük egymás minden rezdülését. Talán még a gondolatomban is olvas ─ mondta távozóban, miközben egy gyönyörű almát kapott a kezébe egy gyümölcsöstálból. Sietett az istállók felé. Blackfire már ott állt felnyergelve, kikötve az istálló ajtaja mellett. A vörösen izzó nap fényében csillogott a csodálatos csődör bogárfekete szőre. A ló, mikor meghallotta, hogy közeledik a fiú, máris felnyerített.
─ Örülsz nekem pajtás? ─ Tudom. Én is imádlak ─ mondta üdvözlésképpen, majd szeretettel paskolta meg annak nyakát. Pofájára egy puszit nyomott, és megetette vele az almát. A ló már toporgott, hiszen tudta, hogy most egy önfeledt vágta fog következni. A fiú nem is váratta tovább. Felült a nyeregbe, és a birtok hátsó kapuja felé nyargaltak.