Az én utam 1. rész

Tíz év külföldi munka után harminc évesen úgy döntöttem, haza jövök pihenni egy kicsit, aztán majd meglátjuk, hogy lesz tovább. Utoljára két éve voltam itthon a nagyi temetésén, később tudtam meg, hogy rám hagyta a házát. Ne gondolj egy nagy palotára, ez csak egy egyszerű, takaros falusi porta volt. Itt szerettem volna eltölteni a nyarat, csendben, nyugalomban. Alig jártam be az udvarra már meg is jelent a szomszéd asszony Klári.
– Csabi, Csabikám tényleg te vagy az, alig ismertelek meg.
– Helo Klári. Hogy vagy? Jól nézel ki.
Mosolyogva fogadta a bókjaimat, majd hozzám lépett, és arcon csókolt. Kláriról tudni kell, hogy tizenöt évvel ezelőtt ő rontott meg engem, amit én igen nagy örömmel fogadtam. Az első nő volt az életemben, a mai napig hálás vagyok neki azért amit tett. Miután bepakoltam, kinyitottam az ablakokat, levetkőztem, ledőltem a hűs hálószobában, azonnal mély álomba merültem. A tizenöt évvel ez előtti dolgokról álmodtam, az a nyár kamaszkorom legszebb nyara volt. Valahogy így kezdődött minden.

A középiskola első osztályának befejezése után a nyarat ismét a nagyinál töltöttem, mint minden szünidőt. Nagyapám évekkel ezelőtt meghalt, ezért a nagyi örült, hogy nem kell egyedül lennie. Nagyon jó volt a kapcsolatunk, mindent meg tudtam beszélni vele. Fiatalos, modern felfogású asszony volt, rendszeresen járt fodrászhoz, kozmetikushoz, adott magára.
Úgy éltem nála mint egy kis király, leste minden gondolatomat, azt sem tudta, hogy járjon a kedvemben. Sajnos a környéken nem volt velem egykorú gyerek, így magamat szórakoztattam. Újabban az lett a szokásom, hogy felmásztam az udvaron lévő diófára, és a nagypapa távcsövével kukkoltam a környéket. Érdekes volt megfigyelni a mezőn, és a kertekben dolgozó embereket. Egyik forró nyári nap is a lombok közt nézelődtem, amikor észre vettem, hogy a szomszédasszony a kertben dolgozva egyszer csak összeesik. Azonnal lemásztam a fáról, átugrottam a kerítésen, és már az asszonynál is voltam.
– Mi a baj Klári néni, hívjak mentőt?
– Nem, nem kell Csabikám, csak segíts bemennem.
Felnyaláboltam, és betámogattam a házba, ott azonnal lerogyott a kanapéra.
– Csabikám, kérlek hozd ide a gyógyszerem, ott van a konyhában a hűtőn egy piros dobozban.
Szaladtam, és már vittem is a gyógyszert meg egy pohár vizet. Bevette a gyógyszerét, és rövidesen már jobban is lett.
– Még lenne egy kérésem, kérlek vizezz be egy törölközőt, és hozd ide.