A gyámom - Avagy gyere ide csitri

– Gyere ide, csitri! – megállok, a padlót bámulom.
– Cukipofa, ma csak későn jövök haza, üzleti tárgyalásom lesz. A konyha legyen rendben, pakolj be a táskádba, tanulj, és időben feküdj le aludni! Érthető?
Azok a szürke szemek... Mintha gúnyolnának, én mégis gyönyörűnek látom őket.
– Persze – motyogom. – De hétvége van.
Nagybátyféleség, senkim nincsen rajta kívül. Mindig így hív, lekezelően és pökhendien, legalábbis folytonosan ezt érzem mellette. Hogy alsóbbrendű vagyok és nem elég jó. Semmire.
– Holnap nagymosást kell tartanod, úgy hogy korán kell kelned. – vigyorog rám, a szeme gonoszul villan. Ó, hogy gyűlölöm ilyenkor!
– Ja, és ne felejtsem, a kocsimat is le kell mosnod, minek járjak autómosóba, hogyha te olyan kis ügyes vagy.
– Fontos tanácskozás! – borul ki nálam a bili. – Egy újabb éjszaka a bibliával, egy vagy két szentember társaságában, ahogy szoktad!
– Gyere ide, csitri!
Nem mozdulok, picit remegni kezdek, a tekintetben elhatalmasodni látom a mérget, teszek Bred felé két tétova lépést.
– Pucold le a cipőmet. És ne feleselj velem!
– De hiszen tiszta a cipőd – felelem flegmán. Most először merek neki ellentmondani, ő pedig meglepődött arcot vág, csodálkozik, mennyire lazán beszélek. Mindössze nyolc év korkülönbség van köztünk, én tizennyolc, ő huszonhat éves.
– Igaz – nézegeti a lábfejét, tudja, hogy igazam van, hiszen az árcédulát nem sokkal ezelőtt tépte le a lábbeliről.
– Már megszoktam az ilyen kimaradásaidat, de legalább addig sem velem vagy elfoglalva. Örülök, hogy magam lehetek! – A hajam repked, ahogy mérgesen forgatom a fejemet, a lámpafényben egészen mézszínűnek tűnnek a tincseim. Bred feje vörösleni kezd, jobbnak látom a szobámba sietni. Összekuporodom az ágyon, az öklömet rágcsálom – rossz szokásom, mindig előjön, ha feszült vagyok.
A gyámom azért nem szeret, mert régimódi, és református pap. Egyszerűen képtelen elfogadni, hogy mai, modern lányként viselkedem. Legalábbis azt hiszem. Néha olyan furcsán figyel, és nem lehet vele két normális szót váltani. Mindig a bűnbeesésről papol, meg arról, hogy túl szabados a gondolkodásom.
Meghúzom magam és tűrök, a szüleim már kiskoromban eltűntek Nepálban, pár évig nevelőszülőknél is éltem. Tulajdonképpen a gyámommal vérrokonság nem is áll fenn közöttünk, egy második házasságból született, nem egyenes ági rokonom.