A szomszéd milffel hármasban

Krisztát jó tíz éve ismerjük.
Jómagam 55 éves vagyok, a párom 5 évvel fiatalabb nálam. De még mindig nagyon jó nő, jó alakja van, kemény húsa, a mellei pedig még mindig olyan alma formájúak, amint amikor húszegynéhány évvel ezelőtt megismerkedtünk.
Tíz éve költöztünk ide a főváros egyik külső kerületébe, a kertvárosba. Két gyerekünk akkor kezdte a gimit, ma már mindketten kint vannak Németországban, a második diplomájukat szerzik.
Kriszta nagyjából a párommal egyidős lehet. A kettővel mellettünk lévő kertes házban laknak. Alacsony, nem kövér, de nem is sovány csajszi. Hatalmas mellei vannak, mindig megakadt rajtuk a szemem, ha találkoztunk. De ami igazán izgatott, az a haja. Sűrű, kemény, dróthajat visel a fején. Ha néha ábrándoztam róla, elképzeltem, milyen lenne, ha előttem térdelne, a farkam a szájában lenne, és közben én az ujjaimat a hajába túrnám. Nem gondoltam, hogy ez meg is fog történni.
Kriszta három gyereket nevelt egyedül. Vagy öt éve váltak el, a férje lelépett, otthagyta neki a házat (ami nem volt semmi, két emelet, plusz tetőtér), meg a három gyereket is. A gyerekek a mieinkkel egyidősek, láttuk, ahogy felnőnek ők is, mint a mieink, de végig az anyjukkal maradtak.
Sokszor reggelente ő is ugyanakkor indult dolgozni, mint én, és olyankor, amikor állt ki az autójával a garázsból, mindig hosszasan bámultam, ahogy nyitotta-csukta a kaput. Tetszett a teste, főleg a hatalmas mellei. Nem tudom, mit dolgozott, de az az igazság, igencsak tisztelettel néztem rá, hogy így bírja a hajtást.
Közben a volt férj egyszer-egyszer megjelent, úgy vettem észre, normális lett a kapcsolatuk is bár a pasast mindig elkísérte az új csaja, egy olyan harmincas bige.
Így jött el tavaly március. A születésnapom volt, amit már évek óta úgy ünneplünk meg, hogy elmegyünk Évával, a párommal S-be, a dunántúli nagyvárosba, és ott a nagyszállóban töltünk egy hétvégét. Régen a gyerekek is velünk tartottak, de most már ők ezért nem jönnek haza.
Napközben mászkálunk, ebédelünk a kedvenc kocsmánkban, este a szálloda éttermében vacsorázunk ilyenkor.
Most azonban meglepetés ért minket: az egyik asztalnál ott ült Kriszta. Persze, azonnal szóba elegyedtünk vele. Kiderült, a gyerekeivel van, de ők átmentek Ausztriába egy koncertre, ott is maradnak másnapig.